Egyre gyakrabban találkozunk ezekkel a szavakkal a mindennapokban, akár a munkánk során is. Egyre több a szabályozás, egyre nő az elvárás, jónak kell lenni, felelősnek, csökkenteni, hatékonyabbá tenni, minimalizálni, lenullázni. De pontosan mit is?
Ha Te is érezted már úgy, hogy nem látod a különbséget az egyes kifejezések között, vagy még csak most ismerkedsz a témával és érdekel, hogy milyen kibocsátások bújnak meg az egyes Scope-ok mögött, akkor az alábbi rövid összefoglaló a segítségedre lehet.
ESG vs fenntarthatóság?
Az elmúlt évtizedekben hosszas munka árán néhány cég bevezette már a fenntarthatóság fogalmát a magyar köztudatba. Sokan nem tudják, pontosan mit is jelent, de azt mindenki sejti, hogy az a vállalat, mely tesz a fenntartható fejlődés érdekében vagy fenntarthatóan működik, az jó. Többen még talán azt is megemlítik, hogy azért jó, mert védi a környezetet.
1987-ben az Egyesült Nemzetek Brundtland Bizottsága úgy definiálta a fenntarthatóságot, mint „olyan fejlődés, mely úgy elégíti ki a jelen szükségleteit, hogy nem veszélyezteti a jövő generációk létét”.
Azaz addig nyújtózkodunk az erőforrásaink felhasználása során, ameddig a takarónk ér. Ebben, valljuk be, eléggé rossz úton haladunk, ha csak arra gondolunk, hogy az úgynevezett Túllövés vagy Túlfogyasztás napja, ami minden évben azt a napot jelzi, amikor a Föld népessége elhasználta az arra az évre járó erőforrás-keretét, egyre előrébb és előrébb kerül a naptárban. (2023-ban például már augusztus 2-re teszik.)
Ahhoz pedig, hogy hatást érjünk el és felléphessünk ez ellen, szükséges a társadalmi, gazdasági és környezeti érdekek harmonizációja, ami maga a fenntarthatóság.
Ezzel szemben az ESG bizonyos mutatók összessége. Ugyanis azt az ideológiát, amit a fenntarthatóság megteremt, olyan keretek közé kellett terelni, ami mérhető, riportálható, összevethető és nem utolsó sorban, ami alapján az egyes gazdasági szereplők elszámoltathatók.
Az ESG az environmental (környezeti), social (társadalmi) és governance (irányítási) területeket foglalja magában, tehát a három pillér megfeleltethető a fenntarthatóságnak. Tekinthetjük úgy is, hogy az ESG nem más, mint a fenntarthatóság mért értékelése benchmarkok és mérőszámok segítségével. Ezáltal pontosabb képet kapnak a befektetők, a szabályozók és természetesen az ügyfelek is.
Hiszen nem elég most már egy vállalat esetében azt mondani, hogy fenntarthatóan működik, alá kell tudni támasztani az ESG mutatók mentén, hogy valóban csökkenti a kibocsátását, valamint előremutató lépéseket tesz a klíma- és környezetvédelem, a társadalmi felelősségvállalás és a fenntartható vállalatirányítás területén egyaránt.
Kibocsátások nyomában
Az ESG környezeti részében az egyik legfontosabb mérőszám a kibocsátás, amit tonna szén-dioxid-egyenértékben (tCO2e) határoznak meg a leggyakrabban. Mivel az üvegházhatású gázok eltérő tulajdonságokkal rendelkeznek, ezért szükség volt egy olyan mértékegység bevezetésére, mellyel egységesen ki lehet fejezni az éghajlatra gyakorolt hatásukat (100 év alatt): ez a szén-dioxid-egyenérték.
Üvegházhatású gázok (vagy ahogy gyakrabban találkozhatunk vele ÜHG-k) közé sorolunk minden olyan gázt, mely képes elnyelni a Föld felszínéről kibocsátott infravörös sugárzást, és azt visszasugározni a Föld felszínére, így hozzájárulva az üvegházhatáshoz, végső soron a globális felmelegedéshez. A legjelentősebb ÜHG-k a szén-dioxid, a metán és a vízgőz, de fontos megemlíteni a fluor- és nitrogéntartalmú gázokat (klórozott-fluorozott szénhidrogének, dinitrogén-oxid) is. Ezek légköri koncentrációját nagy mértékben tudja befolyásolni az emberiség és tesszük is ezt, főként az ipari forradalom óta.
A szén-dioxid koncentráció növekedéséhez járul például hozzá nagy mértékben a fosszilis tüzelőanyagok elégetése, de az erdőirtás is, hiszen felszámoljuk vele a természetes szén-dioxid-elnyelő területeket, ezáltal több marad a levegőben.
A metántermelés egy jó része a mezőgazdaság, azon belül is a szarvasmarhatartás és a rizstermesztés számlájára írható. Szintén termelődik metán a kitermelés és elosztás során, a szén, földgáz, biomassza és egyéb szerves anyagok égetése, lebontása közben, valamint a hulladéklerakókban a bomlás során is.
A vízgőz az általunk okozott problémák, a felmelegedés következménye – hiszen minél melegebb egy adott felület, annál magasabb a vízgőz mennyisége – sajnálatos módon viszont szintén hozzájárul az üvegházhatáshoz.
Végezetül nem felejtkezhetünk meg az úgynevezett dinitrogén-oxid (N2O) és a fluortartalmú gázok hatásáról sem. Ezek a gázok ipari tevékenység következtében kerülnek a légkörbe és szintén hozzájárulnak az üvegházhatáshoz. Ezekkel a gázokkal találkozhatunk például klímaberendezésekben, hűtőközegekben, fagyasztókban stb.
Ahogy látható, üvegházhatású gázok termeléséhez mi magunk is hozzájárulunk a mindennapi élet során, olyan döntéseinkkel, hogy mivel utazunk, mivel fűtjük vagy hűtjük az otthonunk, hogy mennyit szemetelünk vagy éppen, hogy mennyi húst fogyasztunk. Ezek alapján tudjuk meghatározni, hogy mekkora az ökológiai lábnyomunk. Erre már több kalkulátor is elérhető az interneten, jó kísérlet például azok számára, akik úgy gondolják, hogy fenntarthatóan és tudatosan élnek, hiszen a kalkulátor kitöltésével visszaigazolást kaphatnak erre vonatkozóan. Én személy szerint a Footprint calculator-t javaslom.
Fontos: az ökológiai lábnyom nem egyenlő a karbonlábnyommal. Bár a “karbonlábnyom” kifejezést a BP olajóriás PR-osai hozták be a köztudatba, maga a módszertan és ma elérhető kalkulátorok elég pontos képet adnak arról, hogy mindennapi életünkkel mekkora ÜHG-kibocsátáshoz járulunk hozzá. De az ökológiai lábnyom esetében arra kapunk választ, hogy életvitelünk mennyiben járul hozzá a Föld erőforrásainak felhasználásához, azaz ha mindenki úgy élne mint mi, akkor hány Földre lenne szükség a szükségleteink fedezéséhez.
Scope 1-2-3.
Hasonlóan a fenntarthatóság és az ESG kapcsolatához, az ÜHG-k és a scope 1-3 kibocsátás között is szoros összefüggés van. A scope 1, scope 2 és scope 3 kategorizálás egy nagyon pontos keretet ad az egyes vállalatok működéséhez kötődő energiafelhasználáshoz kapcsolódó kibocsátások méréséhez és rendszerezéséhez, ezáltal létrehozva egy könnyen követhető, összehasonlítható ESG mutatót.
- A scope 1, azaz a „közvetlen kibocsátás” kategória tartalmazza az adott vállalat esetében azokat a kibocsátásokat, amelyek közvetlenül a vállalat tevékenységeiből erednek. Ide tartoznak tehát a saját üzemekben, telephelyeken és egyéb létesítményekben a gyártás és a működés során keletkező kibocsátások (fűtés, hűtés során keletkező gázok), valamint a vállalat gépparkjához és flottájához kapcsolódóan az üzemanyagok elégetése során keletkező gázok.
- A scope 2, azaz a „közvetett kibocsátás” kategória ezzel szemben a vállalat által az energiaszolgáltatótól vásárolt és felhasznált elektromos energia, valamint távhő előállításához és terjesztéséhez kapcsolódó szén-dioxid mennyiségét mutatja.
- A scope 3, „egyéb közvetett kibocsátások” kategória pedig minden egyéb olyan kibocsátást összegez, mely a vállalat tevékenységeiből és értékláncából származik. Ez magában foglalja az összes emissziót, mely az adott vállalat termékeinek vagy szolgáltatásainak előállításához és elosztásához (az alapanyag előállításától a szállításon át), valamint a felhasználásához (teljes életciklust figyelembe véve) kapcsolódik.
Ahogy látható, egy cég a közvetlen, azaz scope 1 kibocsátására van legnagyobb ráhatással, ezt tudja a legpontosabban felmérni és erre vonatkozóan tud a szervezeten belül reformokat, átalakításokat végezni. Ezt követően a scope 2 kibocsátását tudja mérsékelni, energiahatékonysági beruházások, valamint megújuló energia felhasználása által.
Ahhoz viszont, hogy egy vállalat pontos képet kapjon a scope 3 kibocsátásáról, az érdekelt felei (így például a beszállítók, ügyfelek, munkatársak stb.) esetében fel kell mérnie, hogy egyes termékei vagy szolgáltatásai kapcsán mekkora kibocsátással jár az ő közreműködésük. Ha pedig ezt meghatározta, szintén az érdekelt felek bevonásával, szoros együttműködésben tudnak azon dolgozni, hogy csökkenteni tudják a scope 3 kibocsátás mértékét. (Erről az összefüggésről a PARK fenntarthatósági interjúsorozatában is szó esik, mint olyan tényezőről, ami a hazai kkv-kra háruló feladatokban is megmutatkozik – a szerk.)
Karbonsemlegesítés vs Nettó nulla kibocsátás
Amikor karbonsemlegességről beszélünk, akkor arra utalunk, hogy egyensúlyt kell teremteni a szervezet vagy ország által termelt szén-dioxid-kibocsátás és az elérhető szén-dioxid-elnyelők légköri elnyelése között.
Szénelnyelő rendszernek nevezünk minden olyan rendszert, amely több szenet képes elnyelni vagy megkötni, mint amennyit a működés által termel. A legjobb szénelnyelő képességgel az erdők és az óceánok rendelkeznek, melyek globálisan átlagosan 10 gigatonna szén-dioxidot vonnak ki a levegőből évente. Ezzel csak az a probléma, hogy a globális szén-dioxid-kibocsátás évente ennek többszöröse, közel 40 gigatonna.
Azaz szükségünk van további elnyelőkre, vagy – és ez egy járhatóbb út – csökkentenünk kell a szén-dioxid-kibocsátásunkat.
A kibocsátás-csökkentésének a leghatásosabb útja, ha a fent részletezett scope 1-2-3 kategóriák mindegyikében nagy mértékű csökkentést érünk el, energiahatékonysági beruházások, újratervezett folyamatok által. Ez viszont időben és pénzben is egy nagy horderejű, de megtérülő beruházás.
Azok a vállalatok, akik elindulnak az úton, de szeretnék a folyamat során az egyre csökkenő kibocsátásukat ellentételezni, erre is van lehetőség. Ezt hívjuk karbonsemlegesítésnek.
Karbonsemlegesítés során a vállalat kibocsátásának ellensúlyozása máshol történik, jellemzően megújuló energiába, energiahatékonyságba, erdősítésbe vagy más tiszta, alacsony szén-dioxid-kibocsátású technológiákba való befektetés által. Ezzel elérhető a nettó nulla szén-dioxid-kibocsátás.
És ha ez még nem lenne elég, beszéljünk röviden a nettó nulla (vagy nettó nulla ÜHG) kibocsátásról is, ezzel visszakanyarodva a kibocsátások népes családjához.
Ugyanis, ameddig a karbonsemlegesítés során a szén-dioxid-kibocsátásra fókuszál a vállalat, a nettó nulla ÜHG-kibocsátás esetében a vállalati működéshez kapcsolódóan minden üvegházhatású gázt figyelembe vesz, és az összes mennyiségre vonatkozóan tesz lépéseket a minimalizálás irányába. Ebben az esetben a kibocsátott és az elnyelt szén-dioxid-egyenérték mennyisége megegyezik.
És ez csak a kezdet. Persze a téma végtelen, még nagyon sok szempontból megvizsgálható, legyen szó szabályozói oldalról, módszertanokról, jógyakorlatokról. Téged melyik, a fenntarthatósághoz kapcsolódó téma érdekelne legközelebb?
by