A tervezésről pszichológiai szemmel

Tervezés és pszichológia

Valahogy természetesen jön, és az életünk része, hogy egy új év kezdetén –  ki-ki a maga módján – előre nézünk és terveket készítünk az előttünk álló évre. A tervezés „irodalma” igen bőséges, rengeteg módszer és technika van arra, hogy hogyan alkossuk meg a terveinket, hogyan kövessük őket. Sőt, erre rengeteg technológiai megoldás is van, a telefonos alkalmazásoktól kezdve a különböző naptárakig, szóval a piac elkényeztet minket a választási lehetőségekkel.

Arról viszont keveset olvasni, hogy mi is van eggyel mélyebben, a célokhoz és tervekhez való viszonyunk és hozzáállásunk szintjén. Mik azok a pszichológiai mechanizmusok, amik beindulnak – vagy nem indulnak – amikor tervezünk, célokat állítunk magunk elé? Hogyan támogathatjuk – vagy akadályozhatjuk – magunkat abban, hogy a terveinket meg is valósítsuk? Ebben a cikkben ezekről írok.

„Már csak egy tervre van szükség!” – De hogyan tervezek én?

Bizonyára sok helyen hallottad vagy olvastad már, hogy tervek nélkül nehéz elérni a céljainkat, így ha valamit igazán el akarunk érni, akkor meg kell terveznünk a célig vezető utat. Ebben számos közismert módszerre támaszkodhatunk, amelyek mindegyike mögött az alapvetés az, hogy a tudatos tervezés, a megteendő lépések kigondolására szánt erőfeszítés a megvalósulás kulcsa.

Ezzel az alapvetéssel részben egyetértek, részben pedig azt gondolom, hogy ez ennél egy fokkal komplexebb, ha megvizsgáljuk a tervezés és a célok elérése mögötti pszichológiai mechanizmusokat.

Az egyik ilyen mechanizmus magához a tervekhez, a tervezéshez való viszony, az erre vonatkozó beállítódásunk. Anélkül, hogy mélyen belemennék a személyiség és a viselkedéses preferenciák közötti különbség taglalásába, most csak annyit jegyezzünk meg, hogy a beállítódás az egyfajta ismétlődő, különböző helyzetekben azonos módon megjelenő „belső választás”, hogy dolgokat hogyan csinálunk. Ez azért fontos, mert bár ezt keretbe foglalják a személyiség dimenziói, de nem determinálják. Azaz lehetőségünk van arra, hogy – bizonyos mértékig – változtassunk rajta, ha akarjuk.

Biztosan Te is tudod jellemezni magad abban a témába, hogy mennyire jellemző rád, hogy dolgokat megtervezel előre. Sőt, biztosan arra is van már tapasztalatod, hogy ez akár különbözhet a munkában és a magánéletedben.

Mindenki jellemezhető a tervezettségre vonatkozó igénnyel, azzal a motivációval, hogy dolgokat előre lásson és megtervezzen (ezt a szakirodalom a struktúrára való igénynek hívja). Akikben alacsony ez az igény, kevésbé vagy egyáltalán nem terveznek meg dolgokat. Spontán módon reagálnak, az őket érő impulzusokra vagy a belső intuícióikra hallgatva cselekszenek. Akikben pedig erős ez az igény, azok még mielőtt cselekednének, igyekszenek felkészülni és előre megtervezni, hogy egy adott helyzetben vagy egy adott dologgal mit fognak kezdeni, még mielőtt megtapasztalnák.

E között a két végpont között ki-ki elhelyezheti magát. Ezek nem fekete-fehér, jó vagy rossz tulajdonságok, hanem egy dimenzió, amelyben különböznek az emberek egymástól.

Miért fontos ezt tudnunk magunkról?

Azért, mert számos kutatás és tapasztalat bizonyította már, hogy minél inkább úgy tudunk tervezni, ahogyan mi tervezünk – és nem valamilyen általánosított módszert követve – annál inkább segít minket a tervezés a céljaink elérésében.

Van, aki inkább praktikusan tervez, listát ír, számokkal és konkrétumokkal. Van, aki inkább vizuális típus és képekben tervez. Van, aki egészen hosszú időtávot igyekszik előre “látni” a tervekben, mi hogyan fog egymás után következni. Van, aki inkább csak kisebb időtávokra néz előre, majd újra tervez, amikor szükséges. Szóval, nem vagyunk – ebben sem – egyformák.

Tehát, tervezz úgy, amilyen a te viszonyod a tervekhez és a tervezéshez.

💡 TIPP 💡

Írd le a válaszaidat az alábbi kérdésekre, hogy jobban megismerd a tervezéshez való viszonyodat:


✎ Mi az, amit megtervezel és mi az amit nem?

✎ Mit jelent neked a spontaneitás? Milyen szavak jutnak eszedbe a spontaneitásról?

✎ Kitől tanultál tervezni? Ő hogyan csinálta? Úgy csinálta, ahogy neked is kényelmes?

✎ Várják tőled, hogy tervezz részletesebben, mint ahogy te szeretnéd?

✎ Ha szabadon választhatsz te hogyan terveznél?

Mit mond a tudomány a tervezési módszerekről?

Ahogy már a bevezetőben említettem, a tervezési módszereknek gazdag szakirodalma van. A projekt menedzsment épp azért jött létre, hogy azzal foglalkozzon, hogyan lehet a terveket megvalósítani.

Az egyik legismertebb – és leginkább meghaladott – tervezési módszer az ún. SMART módszer, aminek a lényege, hogy a céljaink megfogalmazásához ad 5 szempontot. (Az egyes betűk a szempontok, amelyek fordításának számos verziója létezik, az egyik így szól: S = Specific, azaz meghatározott, M = Measureable, azaz mérhető, A = Achieveable, azaz elérhető, R = Realistic, azaz valószerű, T = Time-bound, azaz időhöz kötött). Az ígéret szerint ha ezek mentén fogalmazzuk meg a céljainkat, akkor nagyobb valószínűséggel fogjuk azokat valóban el is érni.

Tudós kollégáink persze ezt nem hitték el csak úgy, meg is vizsgálták ezt az állítást. Azt a kérdést akarták megválaszolni, hogy a SMART szempontok közül melyeknek volt leginkább hatása a célok megvalósulására.

Azt találták, hogy a legnagyobb hatást a célokhoz való érzelmi viszony és a specifikusság adta. Ez egészen logikus, hiszen minél erősebb az érzelmi viszonyunk, vágyunk egy adott célhoz, annál kitartóbban fogunk érte dolgozni, ez pedig megnöveli a célelérés esélyét. A specifikusság is érthető, hiszen minél pontosabban tudjuk, hogy mi is az, amit el akarunk érni, annál gyorsabban tudunk döntéseket hozni arról, hogy még jó irányba haladunk-e, illetve ez is visszahat a motivációinkra is.

A többi szempont kapcsán – mint a mérhetőség, az időbeliség és a realitás – nem találtak erős összefüggést a cél elérésével.
A kutatás viszont még egy érdekes dolgot is felfedett: a társaság erejét. Azt, hogy akik megosztották valakivel az eltervezett célt, volt, aki segített akár csak annyival, hogy időről-időre meghallgatta az embereket, hogy hol tartanak, nagy hatással volt arra, hogy a célok megvalósultak-e.

Mit tanulhatunk ebből a kutatásból?

1. A céljaink legyenek egészen konkrétak: amennyire csak lehet, igyekezzünk nagyon pontosan leírni azt a végeredményt, amit szeretnénk látni.

2. Vizsgáljuk meg őszintén az adott célhoz való érzelmi viszonyunkat!

3. Találjunk valakit, akivel időről-időre megoszthatjuk a céljainkat és beszámolhatunk neki arról, hogy hogyan haladunk ezekkel, vagy akár segítséget is kérhetünk.

Légy őszinte magaddal!

Ahogy ebből a kutatásból is kiderült, a célokhoz való érzelmi viszony egyike a megvalósulás szempontjából fontos dimenzióknak.

Ez pszichológiai szempontból is érdekes, illetve az egyéni ügyfelekkel végzett munkám tapasztalatai is megerősítik, hogy ennek igen nagy jelentősége van.

“Kell” vagy “Akarom”

Egészen kisgyermek korunkban találkozunk ennek a két élménynek a kettősségével és különbségeivel, úgyhogy ez egy igen fontos kérdés akkor, amikor célokról és tervekről beszélünk. Ez a kettősség áthatja az életünket, állandóan igyekszünk egyensúlyt teremteni a kettő között. Néha ezek egybeesnek, néha nagyon távol vannak egymástól. Amit időnként meg kell tennünk, azt élvezettel és könnyedén tesszük, mert akarjuk is tenni. Néha ennek pont az ellenkezője igaz, amit a célunk elérése megkövetel, azt legbelül nem akarjuk, legszívesebben elkerülnénk.

Engem coachként általában akkor szoktak felkeresni, amikor az élet valamely területén valaki elakad, nem látja a továbbhaladás útját. Ilyenkor természetesen beszélgetünk arról, hogy egyáltalán hova szeretne eljutni, mi az, ami felé vezető úton elakadt.

Ilyenkor gyakran kiderül, hogy nem először akadt el az illető ezen az úton, próbálta már ezt is, meg azt is. Ideig-óráig segített, lendületet kapott, de valahogy aztán mindig oda jutott, hogy megint nem érzi magában a lendületet.

Ilyenkor általában arra leszek nagyon kíváncsi, hogy mi történt a cél kialakulása környékén érzelmileg. Amikor elkezdte megvalósítani ezt a célt, akkor hogyan érezte magát? Mennyire a sajátja ez a cél? Az esetek egy részében kiderül, hogy valójában ő ezt nem is akarta már az elején sem, de valamilyen oknál fogva úgy érezte, hogy meg KELL csinálnia.

Hogy valójában a cél maga nem “belőle jött”, hanem valaki mástól, valamilyen külső – vagy már internalizált (azaz belsővé tett) – elvárás hajtotta őt az adott cél felé.

A KELL egy ideig elvisz minket a terveink megvalósításában és nagy hajtóerőket tud megmozgani, de az AKAROM energiája tud csak igazán hosszú ideig kitartani.

Az életben természetesen vannak olyan helyzetek, amikor olyat kell csinálnunk, ami mögé nem tudunk 100%-os motivációval ott lenni. Azonban ez nem jelenti azt, hogy ne figyelhetnénk arra, hogy mi az, ami nekünk igazán fontos, mi az, amit valójában akarunk.

Cégvezetőként ez hatványozottabban is igaz, hiszen már nemcsak magunkért vagyunk felelősek, hanem a cégért és a benne dolgozó munkatársainkért is, így erre még inkább oda kell figyelnünk!

A vállalkozói sikerességet befolyásoló tényezők között az egyik legnagyobb hatású a vállalkozó motivációja (entrepreneurial passion). Ez adja a hajtóerőt azokhoz a nehéz kihívások leküzdéséhez, ami egy vállalkozás működtetésével jár. Ehhez elengedhetetlen, hogy olyat csináljunk, olyan célokat tűzzünk ki magunk elé, amelyeket el AKARUNK érni.

💡 GYAKORLAT💡

1. Írd össze magadnak, hogy milyen céljaid vannak jelenleg a vállalkozásoddal kapcsolatban.

2. Az egyes célokat értékeld egy skálán aszerint, hogy mennyire kapcsolódnak hozzá pozitív érzések, pozitív vágyak, mennyire mozgósít az adott cél.

3. Nézd vissza, hogy a céljaid listája milyen mértékben tartalmaz KELL célokat és milyen mértékben AKAROM célokat.

4. Gondold végig, hogy a KELL célok megvalósulása vezet-e az AKAROM céljaid megvalósulásához. Ha nem, értékeld újra, hogy valóban szükséges-e őket megcsinálni, vagy neked kell-e megcsinálnod azokat.

5. Az AKAROM célokat vedd előre, és ezekre mindenképp szánj időt! Ezek adják a motivációt a KELL célok eléréséhez is, ha ezekben látsz haladást.

Összegzés

A célok és a tervezés fontos elemei az életünknek, a vállalkozásoknak is. A tervezés szükséges, de nem elégséges feltétele a célok elérésének és nincs egyetlen jól bevált módszer arra, hogy hogyan tervezzünk. Hiszen abban, hogy ki milyen mértékben igényel tervezést és előre gondolkodást, egyénenként különbözünk. Érdemes ezt az oldalunkat megismerni és olyan terveket készíteni, ami illik hozzánk.

Terveink legyenek konkrétak, érzelmileg megmozgatóak, és ha csak lehet, legyen egy társunk, aki “elkísér” minket a terveink megvalósításában. (Számos olyan vállalkozói csoport létezik, amely pont ebben segít, ilyenek pl. a Master Mind csoportok)

Ne feledjük el, hogy bár sokszor KELL csinálnunk olyan dolgokat is, amiket nem tudunk szívvel-lélekkel csinálni, mégis az igazán fontos dolgokban érdemes megtalálnunk és követnünk azt, amit igazán AKARUNK, hiszen csak ez fog hosszú távon energiákat adni a megvalósításhoz.

TeamINSIGHT Labs, alapító

Molnár Attila vagyok, szervezet- és munkapszichológus, TeamINSIGHT Labs egyik alapítója. 17 éve foglalkozom magatartástudomány alapú szervezetfejlesztéssel, ami annyit tesz, hogy cégeknek segítek jól működő szervezetekké, szociális rendszerekké válni a pszichológia tudományának és eszközeinek a felhasználásával. A 6 fős kisvállalkozástól a 6000 fős multiig sok helyen szereztem tapasztalatot abban, hogy mitől lesz egy munkahely valóban hatékony és az emberek által is élhető szervezet.

Olvass még a témában