WTF az NFT?!

Főkép: Kádár János megmutja apámnak, mi az a Számlázz.hu PARK

A hárombetűs rövidítések korát éljük: KPI, SKU, ROI, FAQ, POS, USP, MVP, hogy csak párat említsek, amelyekkel napi szinten találkozom. Amikor az ember már azt gondolná, a lehetséges variációk számát* már rég kimerítettük, egy újabb jön szembe, ráadásul igen agresszív módon. Az utóbbi hetekben, hónapokban szinte nincs olyan nap, amikor valamely hírben, cikkben, blogposztban elő ne fordulna az NFT rövidítés. 

*Feladat: az angol ábécé betűiből hány variáció rakható ki? A cikk végén elárulom a helyes választ.

Nyilvánvaló, hogy az NFT-t könnyebb kiejteni, mint azt, hogy non-fungible tokens – ami egyébként a rövidítés feloldása angolul. Mindez magyarul úgy hangzana, hogy nem helyettesíthető tokenek, azaz NHT. Közelebb ez sem visz a lényeghez, így hát maradjunk mégis az angol eredeti akronímánál.

Leütésenként 120 ezer dollár

Ha röviden kellene megmagyaráznom, mi is az az NFT, akkor azt egy mondattal így tudnám megtenni: blokkláncon alapuló, egyediséget igazoló digitális azonosító. Ámde, ha bővebben kellene kifejtenem… nos, akkor a részletekbe menve nem jutna tér és idő annak kifejtésére, hogy milyen lehetőségeket rejt magában az NFT az e-kereskedelem terén. Pedig most inkább erről lenne szó, mintsem a technológiai háttér megvilágításáról. Elég legyen annyi, hogy az NFT-k segítségével igazolható egy digitális termék egyedisége és/vagy eredetisége. 

Miért is kellene egy digitális termék egyediségét igazolni? Mert hatalmas üzlet. Elég egy gyors Google keresést indítani az NFT-re és máris záporoznak ránk a milliós összegek, ráadásul dollárban: majd három millió dollárért kelt el a Twitter tulajdonosának első bejegyzése, közel 5 és fél milliót ért a world wide web eredeti forráskódja. Ha mindez nem lenne elég, akkor még egy példa: 600 ezer dollárt ért egy Nyan Cat macskás animált gif. Tudják, az a repülő pixel-macska, ami szivárványt húz maga után. Hatszáz. Ezer. Dollár.

Persze, a bulvárportálok címoldalán túl is van élet, és a Számlázz.hu PARK olvasói kevésbé affinisak a clickbait címek mögött meghúzódó tartalmakra, ezért nézzük is meg, milyen gyakorlati haszna lehet az NFT-nek az üzleti életben, azon belül is az e-kereskedelemben.

Képtelen képhamisítás

Előbb viszont repüljünk vissza az időben pár évtizedet, egészen pontosan 1947-ig, amikor is  Hollandia egyik börtönében furcsa bizonyítási eljárás vette kezdetét. Egy külön erre a célra kialakított helyiségben az egyik, a németekkel való kollaborációval vádolt letartóztatott ecsetet ragadva igyekezett elkerülni a halálos ítéletet. Han van Meegeren bűne a tehetsége volt, ami abban nyilvánult meg, hogy kiválóan tudta híres németalföldi festők stílusát utánozni. Egy korábbi Vermeer-hamisítványa pár évvel korábban Hermann Göring tulajdonába került és a háború lezárását követően a nemzeti kincs átjátszásának vádjával van Meegerent bíróság elé állították. A tárgyalás során a szakértők a kép eredetisége mellett érveltek, amit a valódi alkotó kétségbeesetten próbált cáfolni, eredmény nélkül. Egyetlen esélye maradt csupán, hogy elkerülje az akasztófát: mindenki szeme láttára újra kellett festenie a Jézus az orvosok közt című ál-Vermeer művet. A hónapokig tartó folyamatot a jogi szakértőkön kívül a sajtó is követte, így a felmentő ítéletet követően a korábbi hamisító széleskörű ismertségre tett szert és már mint hazafit éltették, aki túljárva a nácik eszén csalt ki milliókat a megszállóktól.

Van Meegeren esete rávilágít, hogy egy képzőművészeti alkotás esetében milyen nehéz is igazolni a valódi alkotó kilétét: az aláírás, az egyértelmű stílusjegyek mind-mind fontos bizonyítékok lehetnek, de nem elegendőek. Egy digitális alkotás, vagy termék esetében pedig még nehezebb a dolgunk, hiszen a legtöbb esetben könnyen másolható állományokról, képekről, dokumentumokról beszélünk. A fájlokhoz tartozó meta információk se adnak elég védelmet: tegye fel a kezét, aki még nem módosította vagy törölte egy Word doksi eredeti szerzőjének adatait a tulajdonságok közül. 

Az NFT erre ad megoldást: használatával a digitális termék egyedi lehet, illetve igazolható eredetisége. Jó példa erre az NBA Top Shot, amely gyakorlatilag a Lutra album digitalizálása, csak itt védett állatok helyett az amerikai csúcsliga kosarasainak legemlékezetesebb pillanatait ragaszthatjuk be virtuális füzetünkbe. Bár az élmény minden bizonnyal nem ugyanaz (hol vannak azok a halkan elpattanó befőttes gumival összefogott matricacsomagok?), de a blokklánc technológiának és az NFT-nek köszönhetően biztosak lehetünk benne, hogy a limitált kiadású termékekből tényleg csak annyi kering a hálózaton, ahányat kiadtak. És ez nem mindegy, ha esetenként hajlandóak vagyunk több ezer dollárt is kiadni egy  – gyakorlatilag  – pár másodperces videóért.  

A tulajdonjog bizonyításán túl az NFT a tranzakció igazolására is alkalmazható: mivel blokkláncon alapul, ezért minden korábbi tranzakciót tárol és elérhetővé tesz. Így egy NFT termék megvásárlásakor biztosak lehetünk abban, hogy a korábbi tulajdonos tudtával – még ha nem is feltétlenül hozzájáruló akaratával – került a következő tulajdonos birtokába a termék. 

Kádár János beszáll az internetbe

Ez utóbbiból adódik, hogy az NFT-nek nem csupán a virtuális térben van létjogosultsága, hanem az ódivatú, fizikai termékekhez is kapcsolhatók. Ebben az esetben az NFT egyfajta szerződésként szolgálhat: egy olyan kontraktus, ami tartalmazza a korábbi szerződő feleket, historikusan láthatóvá teszi, kik birtokolták a terméket korábban. 

Itt még nem tartunk. A Guccit vagy az Adidast elsősorban nem digitális innovátor márkaként tartjuk nyilván, amire nem is cáfolnak rá: mindkét cég elsősorban marketingeszközként tekint az NFT-re. Az olasz divatmárka egy csak virtuálisan viselhető cipőt dobott piacra, míg a német sportcég egy limitált kiadású, csak a metaverzumban hordható ruhakollekcióval rukkolt elő 2021 végén. Érdekes kezdeményezések ezek, de még nem látni, hogy csupán egy Second Life-szerű fellángolás első szikrái-e, amit a marketingesek FOMO érzése tüzel – csak hogy legyen egy négybetűs rövidítésünk is –, vagy tényleg előremutató kísérletek.

Addig is, az NFT elsősorban a digitális térben marad, ahol leginkább műalkotások esetében értelmezhető. Ne mémekre gondoljunk elsősorban, hanem valódi képzőművészeti alkotásokra, olyanokra, amelyeket nem ecsettel és festékkel vagy vésővel alkottak. Erre van is egy jó hazai példa: Weiler Péter Kádár János segít apámnak beprogramozni az új színes tévénket című digitális alkotásának értéke nem emelkedett ugyan nyan cati magasságokba – 750 ezret adtak érte forintban –, mégis elmondható, hogy ez volt az egyik első hazai NFT-vel ellátott mű, amit aukcióra bocsátottak. Nem kell van Meegerennek lenni, hogy a képet lemásoljuk, elég egy mentés másként, ámde az NFT birtokosa, aki kifizette a vételárat, nyugodtan aludhat, tudván, a Windows háttérképnek is beállítható alkotásnak ő az egyetlen jogos tulajdonosa. 

A végére értünk, tisztáztuk mi is a 17 576 lehetséges hárombetűs rövidítés egyikének jelentősége az e-kereskedelemben – merthogy az angol ábécé betűiből pont 17 576 hárombetűs variáció létezik. Az NFT elég új dolog, még nem látszik igazán, hogy csak egy NFL (Nagyra Fújt Lufi), vagy esetleg NFD (Nagy Forradalmi Durranás) lesz belőle, mindenesetre érdemes odafigyelni rá. És ha digitális alkotást vásárolunk, mindenképpen kérdezzük meg, jár-e hozzá ilyen token izé.