Üdv újra Kalandorok! Felkészültetek a következő utazásra? Aki elmulasztotta volna az elsőt, az itt megnézheti, miről is maradt le. Az első túra a cégügyek szövevényes világába vezetett minket. Néhány, a gyakorlatban is gyakran előforduló példán keresztül bemutattuk, hogy már az induláskor milyen döntéseket kell meghoznia azoknak, akik vállalkozás indításra adják fejüketa digitális piacon, vagy más területen. A sorok között megbúvó fő üzenet a tudatosság volt Most is ezt a kapaszkodót használva haladunk tovább úticélunk felé, és most a brandingről szólnék nektek pár szót. Na nem a SEO-ról, meg a buyer persona meghatározásáról, azt meghagynám olyanoknak, akik nem csak dobálózni tudnak ilyen hangzatos kifejezésekkel, hanem tényleg értenek a marketinghez. Most inkább annak egyik jogi vetületéről, a védjegyekről lesz szó.
Amikor létrehozzuk termékünket, legyen az digitalizációs szoftvertermék vagy kézműves sör, azt nem csak a beltartalom kiválóságával próbáljuk meg potenciális ügyfeleinknek, vevőinknek eladni. Adnunk kell hozzá valamilyen külső megjelenést is, ami még szexibbé teszi, és megragadja a tekintetet. Ez általában valamilyen szó, mint például a termék neve, vagy valamilyen képi formában megjelenő dolog, mint például egy logó vagy címke, ami ráadásul még színes (de nem szagos) is, esetleg ezek kombinációja.
A védjegy vajon mi?
Ezzel el is érkeztünk ahhoz, hogy nagyjából mik azok a kategóriák, amiket védjegyként le lehet védetni. Még mielőtt azonban erre ténylegesen rátérnénk, muszáj egy kis gondolati kitérőt tenni. Sokan úgy gondolják, hogy ha kitaláltak egy frappáns nevet, esetleg egy grafikussal megterveztettünk egy jó kis logót, ezeket használjuk is a kommunikációnkban, akkor meg is vagyunk, az emberek mostantól ezzel azonosítják vállalkozásunkat, illetve termékünket, több teendőnk nincsen. Meg amúgy is minek áldozzak még pénzt a védjegyre is, amikor már egyszer esetleg fizettem valakinek azért, hogy megtervezze nekem. Mindez addig a pontig igaz is, amíg nem keveredünk valakivel vitába egy ugyanolyan vagy hasonló megnevezés vagy logó kapcsán. Kis kulisszatitkot árulok most el, de például a Számlázz.hu PARK indulását is megelőzte egy olyan folyamat, amiben azt vizsgáltuk, hogy a „legózás” szó használata, illetve a PARK logóban szereplő legókockák használatával nem sértjük-e meg az ismert dán játékgyártó valamilyen védjegyét. (Nem.)
Van olyan eset is, amikor maga a használat is megalapozza, hogy márkanevünk jogi védelmet élvezzen. De ha igazán biztosra akarunk menni, akkor érdemes brandünket erősebb jogi védelemmel felruházni. Higgyük el, nem véletlen, hogy a nagyobb cégek mind rendelkeznek védjeggyel az őket megkülönböztető megjelölésekre, és ez alapján fel is lépnek mindenkivel szemben, akivel kapcsolatosan úgy érzik, hogy jogaikat megsértette.
Na de kicsit letértünk az útról, kanyarodjunk vissza a kitaposott ösvényre, és nézzük, milyen típusú védjegyek részesülhetnek jogi oltalomban.
Az első és legegyszerűbb eset a szóvédjegy, amikor, ahogy a neve is mutatja, egy szó, ami termékünket, szolgáltatásunkat fémjelzi. Sok esetben ez megegyezik a cégnévvel, ami alatt vállalkozást folytatunk. Ilyen például a Mercedes vagy mondjuk az Instagram, de hogy ne menjünk ilyen messzire, a Számlázz.hu szóösszetétel is védjegyoltalom alatt áll.
Beszélhetünk még ábrás védjegyről, amikor már valamilyen – sok esetben színes – képi megjelölés részesül jogi védelemben. A fenti példánál maradva a Mercedes háromágú csillagos márkajelzése például ábrás védjegy, de ilyen az Apple harapott almás logója is.
Aztán ott van az előbbi kettő vegyítése, az olyan ábrás védjegy, ami szóelemeket is tartalmaz, mint például a Nike felirat a pipával, vagy az Ikea kék-sárga logója.
A fentiek a leggyakrabban előforduló védjegytípusok, de ezeken kívül megkülönböztetünk még térbeli védjegyeket (Coca Cola üvege), szóelemeket tartalmazó formavédjegyet (Toblerone csoki doboza), szín védjegyet (például a Telekom magenta színe és a Milka lilája), kombinációs színvédjegyeket (a BMW M széria kék, lila és piros csíkjai). De létezik hangvédjegy (klasszikus Nokia csengőhang), valamint minta védjegyek (Louis Vuitton), és vannak olyan izgalmas típusok is, mint a mozgásvédjegy vagy a hologramvédjegy.
Védjegybejelentés előtt és után
Ha azt már eldöntöttük, hogy milyen típusú védjegyet szeretnénk bejegyeztetni, akkor is van még néhány kérdés, amit tisztázni kell. Az egyik ilyen, hogy milyen termékeket vagy szolgáltatásokat akarunk védjegyünkkel fémjelezni. Ennek eldöntését segíti egy nemzetközi megállapodással létrehozott osztályozási rendszer, a Nizzai Osztályozás. Ez a rendszer az egyes termékeket és szolgáltatásokat 45 csoportra osztotta fel, az árukat 1-től 34-ig, a szolgáltatásokat 35-től 45-ig sorolja osztályokba. Egy védjegyet több áruosztályban is levédethetünk, az, hogy mennyi áruosztály szerepel a bejegyzési kérelmünkben, a védjegybejelentés eljárási díját befolyásolja.
A másik még eldöntendő kérdés az, hogy védjegyünknek milyen szintű védelmet szeretnék. Ennek eldöntését segíti, ha meg tudjuk határozni, hogy termékünkkel vagy szolgáltatásunkkal milyen piacokon kívánunk jelen lenni. A védelemnek három szintje lehet: nemzeti, ha csak a belföldi piacra targetáljuk magunkat, európai, mellyel egy eljárásban az Európai Unió egész területén védelemben részesül védjegyünk, és nemzetközi, amely esetben szintén egy eljárásban a nemzetközi Szellemi Tulajdon Nemzetközi Világszervezete (WIPO) útján kiválaszthatjuk azon – EU-n kívüli – országokat, amelyekben védjegyoltalmat igénylünk, elkerülve azt, hogy minden egyes országban külön-külön igényelnénk nemzeti oltalmat.
Ha ezek megvannak, akkor sem biztos még, hogy a védjegyünket csak úgy bejegyzik. A vonatkozó törvények, rendeletek, illetve nemzetközi megállapodások ugyanis meghatároznak olyan okokat, amelyek, ha fennállnak, akkor a védjegy nem bejegyezhető. Ezek közül megkülönböztetünk feltétlen kizáró okokat és viszonylagos kizáró okokat. A különbség az, hogy míg az első esetben mérlegelés nélkül elutasításra kerül védjegyünk, az utóbbiban van némi mozgástér, és ha elhárítjuk az okot, a védjegy bejegyezhető.
A feltétlen kizáró okok között szerepel például, hogy általános megjelölés nem részesülhet oltalomban. Például ha ablakokat árulunk, és az ablak szót szeretnénk levédetni ezen tevékenységünkkel kapcsolatosan, biztosak lehetünk benne, hogy nem fogunk sikerrel járni. Ki vannak zárva továbbá a leíró jellegű megjelölések, például ha „Édes” néven árulunk csokit, ezt megtehetjük ugyan , de az édes szó, mint védjegy nem részesülhet védjegyoltalomban. Ugyanígy elutasításra kerülhet védjegyünk, ha az megtévesztő lenne a fogyasztókra nézve. Ez utóbbira példa lehet, ha az ukrán bejelentő az Ukrajnában is előállított bármilyen termékét Switzer néven, mellette a svájci címer imitációját tünteti fel, mivel a megjelölést összességében svájcinak vélhetik a fogyasztók, így a megjelölés földrajzi származás szempontjából megtévesztő.
Viszonylagos kizáró okok miatt általában akkor utasítják el a bejelentéseket, ha a védjegy más, korábban már bejegyzett védjegy jogosultjának jogát sértené, azaz a megjelölés azonos vagy hasonló áruk és szolgáltatások tekintetében azonos (vagy nagyon hasonló) megjelölést tartalmaz, mely a fogyasztók körében zavart kelthet. Például ha meglovagolva a retro hullámot arra adnánk fejünket, hogy Sziphone néven szódás szifonokat árusítsunk, és a termékünkkel kapcsolatosan erre védjegyet is szeretnénk bejelenteni, szinte biztosak lehetünk benne, hogy az Apple (akinek jogait elvileg sértjük) jogászai hamarosan kopogtatni fognak nálunk. Ennek ellenére nem biztos, hogy védjegybejelentésünket elutasítják. Nem is olyan régi ügy, hogy egy magyar cég védjegy lajstromozási ügyben pert nyert pont az Apple ellen (az előbbi példa szándékos volt), ráadásul úgy, hogy nemcsak a megnevezés, hanem az általa értékesített termékek is hasonlóak voltak az Apple termékeihez.
A védjegybejelentési eljárás izgalmai
A védjegybejelentési eljárás nem egy rövid folyamat. Akár egy évig is eltarthat, mivel a lajtromozó hivatal először is tüzetesen megvizsgálja, hogy a fenti kizáró okok nem állnak-e fent. Ezt követően a védjegybejelentés meghirdetésre kerül, azonban ez még nem jelent véglegességet, mivel van egy 3 hónapos úgynevezett felszólalási idő. Ezen időtartam azoknak van fenntartva, akik már bejegyzett védjeggyel rendelkeznek, és annak ellenére, hogy a hivatal nem állapított meg kizáró okot, mégis úgy gondolják, hogy a mi védjegybejelentésünk az ő jogaikat sértik. Ha azonban nem élt senki felszólalással vagy a felszólalásra adott válaszunk alapján a hivatal úgy ítéli meg, hogy a védjegyünk lajstromozható, akkor arra a 3 hónapos időtartamot követően kerül sor. A védjegyoltalom a bejelentés napjára visszamenőleg keletkezik és onnan számított 10 évig áll fenn. Ha a védelmi idő lejár, és a védjegyünket továbbra is védelemben kívánjuk részesíteni, akkor újabb 10 évvel hosszabbíthatjuk a védelmi időt.
A védjegybejelentéshez nem kötelező a jogi képviselet igénybevétele, azonban mivel a fenti körülmények mérlegelése nagy körültekintést igényel, így érdemes igénybe venni a kérdésben járatos ügyvéd vagy szabadalmi ügyvivő segítségét, így jó eséllyel elkerülhetjük a problémás helyzeteket.
De miért is jó, ha van védjegyünk?
Egyrészt amellett, hogy megkülönbözteti termékünket vagy szolgáltatásunkat másokétól, egyedi jelleget ad neki, amit a fogyasztók, illetve felhasználók hozzánk kötnek, ezzel azonosítják azokat. Emellett, ami szintén nem elhanyagolható, kizárólagos jogot biztosít számunkra, hogy megakadályozzunk másokat abban, hogy azonos vagy az összetéveszthetőségig hasonló védjeggyel ellátott azonos vagy hasonló termékeket forgalomba hozzanak, vagy ilyen név alatt nyújtsanak szolgáltatást, visszaélve az általunk használt megjelölés útján kivívott népszerűséggel, illetve az általa elnyert bizalommal.
Számos olyan kérdés van még, amiről a védjegyekkel kapcsolatosan beszélni lehetne, hiszen könyvtárnyi irodalma van a témának. A fentiek azonban jó kiindulópontot adnak ahhoz, hogy néhány alapvető dolgot tisztán lássunk és eligazodjunk azon az ösvényen, amire esetleg rá kívánunk térni.
Várlak Benneteket a következő utazáson is!
by