Ha van ma Magyarországon cég és alapítója, akit nem kell bemutatni, az a Graphisoft és Bojár Gábor. Idén épp negyven éve, 1982-ben indult a nemzetközi sikertörténet: zászlóshajó termékét, az Archicadet ma több százezer építész használja 108 országban, 27 nyelven. Budapesti központja, a Graphisoft Park szintén világszínvonalú – még a Számlázz.hu PARK elnevezéshez is inspirációként szolgált… Itt működik a szintén Bojár Gábor által alapított magánegyetem, az AIT Budapest (Aquincum Institute of Technology), ahol magas szintű computer science és szoftvermérnök oktatás zajlik angolul. A legendás alapító, Bojár Gábor mostanában főleg vállalkozói tudásának megosztásával foglalkozik: interjúnkban azt jártuk vele körül, hogy hogyan érdemes társadalmi szerepet vállalnia egy digitális termékekkel foglalkozó vállalkozásnak, és két különböző Rácz tanár úrról is mesélt.
Legáltalánosabb megközelítésben mit gondol a “társadalmi szerepvállalás” fogalmáról?
Úgy gondolom, hogy ha valaki egy társadalomnak része, akkor azért felel: magában a szóban benne van, ezen nincs is mit ragozni. Minél sikeresebb valaki, nyilván annál nagyobb ez a kötelezettsége.
A Graphisoft történetében hol jött el a pillanat, ahonnan már konkrét támogatói tevékenységet is vállaltak mint cég?
1996-ban indult ez a tevékenységünk, amikor Széchenyi-díjat kaptam a Graphisoft sikereinek elismeréseként. A Széchenyi-díjjal egy nagyon komoly pénzjutalom is járt, de úgy gondoltam, hogy a pénzjutalmat nem sikeres üzletembereknek találták ki, hanem kevésbé jól fizetett tudósoknak. Tudományos teljesítményem sajnos nem volt, így azért kaptam, mert a kollégáim tudományos teljesítményét üzleti sikerré tudtam konvertálni, amiből anyagi siker is következett. Az erkölcsi elismerésnek nagyon örültem, a pénzbeliről pedig úgy gondoltam, hogy az nem nekem jár. Ezért hoztuk létre először a Graphisoft-díjat, amit matematikatanároknak adtunk, és húsz-harminc oktatót díjaztunk évente. Úgy gondolom, hogy ki kell választani egy területet, mert borzasztóan széles a rászorulók köre, és az ember nem tudja mindegyiket támogatni. Azt a területet akartam kiválasztani, amelyiknek személyesen köszönhetünk valamit.
A Graphisoft a sikereit a viszonylag magas szintű matematikaoktatásnak köszönheti.
Magyarországon a múlt század elején nagyon magas szintű matematikaoktatás alakult ki, aminek a maradéka elég sokáig élt. Mára sajnos már nem, bár – ezzel a díjjal is – próbáljuk életben tartani, pontosabban a tanári szakma becsületét, hogy társadalmilag elismert szakma legyen. Két-három évvel a díj alapítása után két másik vállalattal együtt létrehoztunk belőle egy nagyobb díjat. A Richter Gedeon Gyógyszergyárral és az Ericsson cég magyarországi leányvállalatával hárman alapítottuk meg a Rátz tanár úr díjat, ami a matematika, a fizika, a kémia és a biológia területén évente két-két kiemelkedő életművet díjaz. A korábbi Graphisoft-díjat csak matematikatanároknak adtuk, és az abban az évben nyújtott teljesítményért: ez pedig elsősorban a diákok teljesítményében tükröződött , tehát a legsikeresebb diákok felkészítő tanárait díjaztuk. A Rátz tanár úr díjat pedig életmű alapján, amit egy nagyon tekintélyes tudósokból álló kuratórium ítél oda.
Honnan származik a díj elnevezése?
Ez eredetileg az én ötletem volt, de nem is tudtam, hogy létezik egy igazi Rácz tanár úr is, aki a Fasori Gimnáziumban tanított a ‘20-as években. Több Nobel-díjas került ki a keze alól, tehát híresen jó matematikatanár volt. Neumann Jánost, az informatika egyik alapítóját is ő tanította, Wigner Jenőt is, de 25-30 évvel ezelőtt még nem volt ilyen ismert a neve, és talán nekünk is volt szerepünk abban, hogy híressé vált. Én egy másik Rácz tanár úrra gondoltam, amikor nevet adtunk a díjnak: arra a Rácz tanár úrra, aki Molnár Ferenc Pál utcai fiúk című regényében szerepel, és Nemecseknek, meg Bokának volt a tanára. Engem az a jelenet fogott meg nagyon a könyvből, amikor a kis Nemecseket, aki már szinte haldoklik, viszi haza a Boka. Amikor az üres utcán megemeli a kalapját, megkérdezi tőle a Boka, hogy kinek köszöntél, és azt mondja, hogy Rácz tanár úrnak. Akkor a kalapjukat megemelték a tanárnak, olyan magas volt a tanári szakma becsülete. Ez a magas szintű társadalmi megbecsülés és tisztelet ma nagyon hiányzik. Ha továbbviszem a hasonlatot: az az utca üres volt, és attól félek, hogy egyre üresebb az utca, ahol a tanároknak kéne lenniük, ennek a szakmának a respektje folyamatosan romlik.
A Graphisofttól egyébként AIT, az Aquincumi Technológiai Intézet vette át ezt a díjat, Reményi-díj néven, Reményi tanár úr, a matektanárom emlékére, akinek a felesége is kiváló matektanár volt.
Szerencsére sokat találkozni Önnel a hazai közéletben, szívesen osztja meg vállalkozói tudását, könyvet ír, előadásokat tart. Mit javasol azoknak a cégeknek, akik elsősorban digitális termékekkel foglalkoznak, hogyan vállaljanak szerepet a társadalomban, amelynek részei?
Úgy gondolom, hogy a digitális technológiával foglalkozó cégek ugyanabból élnek, amiből a Graphisoft is sikeres lett: a tehetséges fiatalokból. Nem tudok nekik se mást javasolni, mint hogy a középiskolai oktatáshoz próbáljanak hozzájárulni, mert ebből élnek ők is. Ha gyengébb gyerekek kerülnek ki az egyetemről, akkor nem lesznek sikeresek. Mi azért lettünk sikeresek, mert negyven éve, amikor a Graphisoftot kezdtük (idén ünnepeljük egyébként a negyven éves jubileumunkat) nagyon tehetséges gyerekek diplomáztak, de sajnos ma már ez nincs így. Ha sok cég ugyanazt csinálja, annak nagyobb a hangja.
De rengeteg más társadalmi célt lehet támogatni. Nagyon szívesen tartok például előadásokat vállalkozásról, mert úgy gondolom, hogy a pénzbeli hozzájárulásnál sokkal többet jelent, és az is társadalmi felelősségvállalás, ha a tudásunkat adjuk át a következő generációnak. Amióta eladtam a Graphisoftot, az időm nagy részét oktatásra fordítom, elsősorban vállalkozási ismeretek oktatására, mert ahhoz értek. Tehát két dologgal lehet hozzájárulni komolyan a társadalmi célokhoz, és ezt főleg a digitális technológiával foglalkozó cégeknek ajánlom: az egyik az oktatás támogatása, a másik saját tudásunk megosztása.
Milyen nonprofit célokat, vagy konkrét szervezeteket lát még, ami a cégek szempontjából értékes támogatási terület? Mit tart hasznosnak, amivel oda tudnak állni melléjük azok a cégek, akiknek lehetőségük van rá?
Elterjedt rólam, hogy mindenkit segítek, aki támogatásra szorul. Ez nem igaz, én kiválasztottam magamnak egy célt, amit támogatok. Felelőtlenség lenne aszerint adni pénzt, hogy ki tudja a legszebben leírni, hogy mire van szüksége. Tehát ne keressenek meg támogatásért, mert közvetlen megkeresésekre nem adok támogatást. Szervezeteket támogatok, amelyek el tudják dönteni, hogy ki mennyire szorul rá. Például Iványi Gábor Oltalom Alapítványa professzionálisan, és szakmailag felelősen végzi a munkáját, és akik rászorulnak, azokon tényleg segítenek. A legjobb iránymutatás tehát kiválasztani a célt, ami illik a cégedhez, amihez értesz is, és el is tudod dönteni, mi segít, és meg tudod ítélni, hogy ki eredményes.Az Oltalom Alapítvány mellett ilyen még a roma gyerekek támogatására létrejött Igazgyöngy Alapítvány, akiken látom, hogy önzetlenül, és eredménnyel csinálják, amit csinálnak. De oktatási szempontból (mert nemcsak én néztem ki ezt a területet, mint olyat, ahol tenni kell valamit), több támogatásra érdemes kezdeményezés is van. Például a Real School, amely ugyan egy for-profit intézmény, de én nem tekinteném bűnnek, ha valaki fenntarthatóan végez oktatást. Ők a környezettudatos nevelést tűzték a zászlajukra, így nevelnek gyerekeket óvodás kortól egyetemig, és szintén a Graphisoft Parkban működnek.
by