Ne növekedj! Hát akkor? Csökkenjek?

Gondolatok a nemnövekedés gazdaságtanáról

Növekedés gazdaságtana

“Szeretném megosztani önnel, mire jöttem rá az ittlétem során. Akkor döbbentem rá, amikor osztályozni próbáltam a faját. Ráébredtem, hogy önök valójában nem emlősök. Minden emlős ezen a bolygón ösztönösen természetes egyensúlyra törekszik a környezetével, kivéve magukat, embereket. Letelepednek valahova, és addig szaporodnak, ameddig fel nem élik a természeti erőforrásokat. És azután csak úgy képesek fennmaradni, ha új területeket foglalnak el. Van egy másik organizmus is ezen a bolygón, amely ugyanígy viselkedik. Tudja melyik? A vírus.”

Kemény szavak!!! Smith ügynök mondta Morpheusnak a Mátrix című filmben.

Ma minden magára valamit is adó hírportál, szerző, gazdasági influenszer kötelező kelléke a mesterséges intelligenciára történő hivatkozás. Ezért következzen a kötelező kör: mit mond a ChatGPT a nemnövekedés gazdaságtanának lényegéről?

“A nemnövekedés gazdaságtana olyan gazdasági elméleti megközelítés, amely a gazdasági növekedés korlátaira és a fenntartható fejlődés lehetőségeire koncentrál. Az elmélet alapja az a felismerés, hogy a végtelen gazdasági növekedés koncepciója nem fenntartható, mivel a földi erőforrások korlátozottak és a környezeti hatások károsak lehetnek.

Ennek a gazdasági megközelítésnek az egyik fő célja a gazdasági tevékenységek környezeti hatásainak csökkentése, az erőforrások fenntartható felhasználása és a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentése. Alapelvei szerint a gazdaság nemcsak a GDP növekedéséből áll, hanem az emberek jólétének és a környezetvédelemnek is prioritást kell kapnia.

A nemnövekedés gazdaságtanának kritikája, hogy a gazdasági növekedés koncepciója az emberiség történelmének egyik legfontosabb gazdasági célkitűzése, amely nélkül nehéz lenne javítani az emberek életkörülményeit és a társadalmi egyenlőtlenségeket. Ugyanakkor a fenntartható fejlődés fontosságát és a környezetvédelem prioritását ma már széles körben elismerik, így a nemnövekedés gazdaságtana is egyre népszerűbbé válik a gazdasági diskurzusban.”

Ez elég hosszú, de próbáljuk meg lerövidíteni: ne legyünk már sáskák, akik simán, erkölcsi aggályok nélkül lelegelik maguk körül a világot, aztán mit sem törődve a következményekkel, továbbállnak. Vagy ne legyünk “vírus”, ahogyan Smith ügynök mondta. Hanem vigyázzunk már egy kicsit erre a gyönyörű bolygóra, és hagyjunk belőle valamit az unokáinknak. Meg az unokáink unokáinak. Meg az unokáink unokái unokáinak…

A “Maldív-szigetek dilemma”

Én csak “Maldív-szigetek dilemmának” hívom ezt a hozzáállást. A globális repülési iparág egymagában több mint 2%-kal járul hozzá a globális CO2-termeléshez, így az üvegházhatáshoz. (Ami elsőre nem tűnik soknak, de közel egymilliárd tonnáról beszélünk. Csak CO2-ről, és ott vannak még a nitrogén-oxidok, a kén-dioxid, és egyéb káros anyagok.) Emiatt a Maldív-szigetek jól el fog süllyedni az Indiai-óceánban az óceánok vízszintjének emelkedése miatt. Tehát addig kell odamenni megnézni, ameddig még nem süllyedt el. Na de ha nem mennénk oda (ami ugye csak repülővel lehetséges), akkor nem süllyedne el, és nem kellene rohanni, hogy még azelőtt lássuk. Na de a repülők akkor is felszállnak, ha én nem vagyok rajtuk. Akkor tehát nem is miattam fog elsüllyedni, ha odarepülök. Vagyis bátran mehetek. Hogy is van ez? Ezt hívom “Maldív-szigetek dilemmának”. Úgy tűnik, hogy én egymagam kicsi vagyok bármit is tenni, ha pedig így van, akkor mindegy, hogy mit csinálok, tehát beállhatok abba a sorba, ami pusztítja a bolygót. (De ugye az utolsó mondatot azért nem gondolhatjuk komolyan!)

Nem felvágásból, hanem egyszerű tényközlésként írom, hogy az elmúlt években elég sokszor vizsgáztam mindenféle gazdasági tárgyakból ahhoz, hogy ki merjem jelenteni: a kétezres évek elejéig a közgazdaságtan fősodra nem nagyon foglalkozott a fenntarthatósággal. Vagy ha igen, akkor leginkább a növekedés, pl. a GDP növekedésének a fenntarthatóságával.

Amolyan axiómának, megkérdőjelezhetetlen állításnak tűnt, hogy a növekedés jó, a növekedés kell. Egyébként e mögé az állítás mögé egy csomó racionális érvet lehet hozni. Pl. azt is, hogy ha nem lenne növekedési szándék / kényszer, akkor a technikai fejlődés sokkal-sokkal lassabb lenne. Nem lenne ma egy sor, a modern élethez nélkülözhetetlen vagy szuper-hasznos olyan dolog, mint pl. a kerék, a hűtőgép, az angol WC (azt mondjuk tényleg nagyon bánnám), atombomba, ilyesmik. Az emberek pedig rosszabbul élnének, kevesebb kényelemben, és a változatlan mennyiségű javakból a növekvő lakosság miatt egy főre egyre kevesebb jutna, tehát nem hogy jobban nem élnénk, de még csak ugyanúgy sem, hanem egyre rosszabbul. Vagyis növekedni kell.

Tényleg kell növekedni?

Sok értelmes érvet lehetne felhozni amellett, hogy igen, érdemes. 

Aztán az egészet ennyivel a földbe lehet gyalulni: r > g

Ez a képlet Thomas Piketty-től származik, és pongyola fordításban azt jelenti, hogy ameddig fennáll az a helyzet, hogy a tőke megtérülése (r) nagyobb, mint a gazdasági növekedés (g), addig a tőke koncentrálódni fog, vagyis a gazdagok még gazdagabbak lesznek, a szegények pedig még szegényebbek. Érték kritikák Pikettyt a tézise miatt, de körbenézve a világban, vannak arra utaló jelek, hogy nem ült teljesen háttal a moziban.

Mert mit is jelent ez a hétköznapi ember szempontjából? Azt, hogy a növekedés, aminek az árát egyébként megfizetjük globális felmelegedésben, óceánokon úszó hatalmas műanyaghulladék-szigetekben, igazából egy gazdag kisebbséget tesz még gazdagabbá, de a Föld lakosainak döntő többségének jóllétét nem igazán szolgálja. 

Pedig már-már genetikai örökségünknek tűnik a növekedésre való törekvés: miért nem volt jó Nagy Sándornak ott, ahol volt, miért kellett neki a teljes ismert világ? Napóleon miért gondolta, hogy jól meg kell hódítani a világot, amikor pedig Franciaország is éppen elég nagy? Vagy Dzsingisz kán? Ott volt az a nagy marha puszta. Nem fért el, vagy mi? Szulejmán meg minek jött ide? Vagy a rómaiak (mert mit adtak nekünk a rómaiak 🙂)? 

Vagy miért mondta egy gazdag ausztrál üzletember, hogy “olyan gazdag akarok lenni, hogy  a világ összes pénzét megvehessem”?

Tudományosan nem igazán alátámasztott véleményem, hogy ennek a viselkedésnek a két fő motivációja a biztonságra törekvés, és az önmegvalósítás iránti vágy, vagyis hogy valami nyomot hagyjunk magunk után a történelemben. 

A biztonság iránti törekvés a felhalmozásban jelenik meg. Ha van a kamrában lekvár, akkor nem baj, ha a holnapi vadászat eredménytelen, mert max. lekvárt eszünk. Ha van pár millió a bankszámlán, akkor nem akkora baj, ha beüt valami váratlan esemény, mert van tartalék, ahova nyúlni lehet. Minél nagyobb a tartalék, annál hosszabb a biztonságos időszak. Vagyis növekedjünk, mert az a tartalék felhalmozásához vezet. Egy egészséges határig ez a gondoskodó hozzáállás nagyon is kell. Csak ugye, hol az egészséges határ?

A másik növekedésbe hajszoló tényező az önmegvalósítás iránti vágyunk. Ki ne szeretne valami nagyszerű dolgot tenni? Ki ne szeretné, ha az egyedülálló teljesítményéről elismerően nyilatkozna az utókor sok-sok generáción keresztül? Kövezzetek meg, ha akartok, de én szeretném. A kérdés, hogy miképpen gondolom ezt megvalósítani. Önmagam, vagy mások legyőzésével? Valaminek a felépítésével, vagy a lerombolásával? Ami egyikünknek értékteremtés, az a másiknak értéktelen, hovatovább rombolás. Nézzétek csak meg a vallásokat vagy a filozófiai és a politikai irányzatokat. Annyiféle van, hogy egészen különböző emberek egészen különböző dolgokat tudnak értékként, elismerésre érdemes cselekedetként tekinteni, függően attól, hogy melyik vallásba / filozófiába / politikába helyettesítik be. 

De a végeredmény majdnem minden esetben ugyanaz. Csinálj valamit, amit más még nem! Növekedj, te légy a legnagyobb!

Ha már itt tartunk: akar-e növekedni, és ha igen, miért akar növekedni a Számlázz.hu? 

Igen, akarunk növekedni. Azért akarunk, mert erősen hiszünk abban, hogy:

  1. A növekedésünk jó célokat szolgál;
  2. A növekedésünk senki mástól nem vesz el. Sőt…

A növekedésünk jó célokat szolgál

A Számlázz.hu a kezdetektől abban hisz, hogy az ember túl értékes ahhoz, hogy olyan munkát végezzen, amit egy gép is el tud végezni. Az általunk felszabaduló idejében pedig teremtsen más értéket, töltse a családjával, barátaival, szerelmével, vagy a hobbijával. Ettől nem egy szűk kisebbségnek lesz jobb az élete, hanem mindenkinek, aki használja a Számlázz.hu-t. Ha növekszünk, akkor még több embernek tesszük jobbá az életét ezen a módon. Vagyis az a fura paradoxon alakul ki, hogy a mi növekedésünk a nemnövekedés gazdaságtanának egyik fontos pillérét, a társadalmi fenntarthatóságot szolgálja.

Mellesleg tudjátok, hogy mennyi víz kell egy négyzetméter papír előállításához? Kb. 15-20 liter! A Számlázz.hu-val Ti és mi együtt havonta (!!!) közel 19 millió liter vizet spórolunk azáltal, hogy elektronikusan állítjuk elő a számlákat, azokat nem nyomtatjuk ki, hanem emailben küldjük el a vevőknek. Ez egy kb. Szeged méretű város lakosságának havi túléléséhez elegendő mennyiség. A világ számos vízben szegény országa számára ez felfoghatatlanul nagy érték. (Mellékesen amikor csak lehet, ezért használom a mosdókban az elektomos kézszárítót a papírtörlők helyett. Egy percnyi elektromosság használata jóval kevésbé fáj Föld-anyának, mint két papírtörlő.)

A növekedésünk senki mástól nem vesz el. Sőt…

A Számlázz.hu nem másoktól vadászik területet, ügyfelet, stb. Nem elhódít valamit, ami már másé. Új értéket hozunk létre anélkül, hogy ezzel másoknak okoznánk kárt. 

Akkor most van jó és rossz növekedés?

Nem lesz politikailag korrekt amit most írok, de szerintem van. 

Jó növekedés az, amelynek az eredménye tényleg a többség jólétét szolgálja és/vagy a növekedés eredményeképpen létrejövő változás eredője a fenntarthatóságot növeli (ezt szokták néha zéró- vagy negatív emissziós növekedésnek is hívni).

Rossz növekedés pedig az, aminek az eredménye a természeti erőforrások kizsákmányolása, és ennek révén kizárólag egy szűk kisebbség számára még nagyobb gazdagság elérése.  

És srácok! Mielőtt nekem ugrotok és szétszedtek, előre szólok: igazatok van!

A nemnövekedés vagy a fenntarthatóság beláthatatlan távolságban lévő luxus akkor, amikor valaki a vállalkozása túléléséért küzd. Azért, hogy a következő hónapban is tudjon fizetést adni a munkatársainak, ki tudja fizetni a számlákat, vagy amikor az a kérdés, hogy hónap végén jut-e parizer a zsömlébe. Ilyenkor csak a túlélés számít, szinte bármi áron. Tudom, mert én is átéltem korábban. Ezért határozottan állítom, hogy nem ítélkezünk, és nem minősítünk.

Hanem a Számlázz.hu csapatával azért dolgozunk, hogy Nektek is könnyebb legyen. Hogy Ti is minél többen megengedhessétek magatoknak előbb-utóbb a nemnövekedés vagy a fenntartható növekedés luxusát. És ezért nagyon jó érzés dolgozni. De komolyan!

SZÁMLÁZZ.HU, ügyvezető

Ángyán Balázs a Számlázz.hu ügyvezetői feladatait látja el, digitalizációval foglalkozó PARK-cikkei gondolatébresztőnek és szemléletformáló céllal születnek.

Olvass még a témában