Az év szava számomra a “tudásrezisztencia”. A kifejezéssel a 2021-es év egyik legjobb filmje, a “Ne nézz fel!” kapcsán találkoztam. Magát a szót és annak jelentését egy svéd filozófus vezette be a köztudatba. Nagyjából arról szól, hogy az internetnek és az elektronikus hírközlésnek köszönhetően (?) a tények mellett nagyon könnyen és gyorsan, nagy mennyiségben megjelennek az alternatív igazságok és áltudományos magyarázatok. Az emberek egy részének könnyebb a valódi igazság helyett a maga számára kényelmesebb dolgokat elhinni, és így a valódi igazsággal szemben ellenállóvá válnak.
Borzongással vegyes kíváncsisággal figyelem egy ideje, hogy annak ellenére, hogy a hírek immár 3-4 hónapja lehetséges gazdasági visszaesésről szólnak, sőt a sorok között olvasni tudók már március-április környékén elég jól látták a közelgő recessziót, a boltok tele vannak, a hosszú hétvégéken a szállodákban nincs szabad hely. Úgy tűnik, mintha a vállalkozások sem készülnének visszaesésre: egy októberben közzétett munkaerőpiaci felmérés szerint az iparágak nagyobb részében nincs válsághangulat, még mindig többen – igaz a korábbi időszakhoz képest egy kicsit talán óvatosabban – terveznek új munkatársakat felvenni, mint elbocsátani.
Vajon mi az oka annak, hogy az emberek és a vállalkozások egy része a felszínen tapasztalható jelek alapján nem kezdett egy közelgő válságra való intenzív felkészülésbe?
- Vajon a tudásrezisztencia? Nem hiszik el, hogy jönnek a nehéz idők, mert nem akarják elhinni?
- Vagy olyan tartalékaik vannak, hogy joggal gondolhatják: “mit nekem pár hónap vagy pár szűk esztendő”?
- Vagy az “egyszer élünk, az legyen jó, aztán majd lesz valahogy, mert úgy még nem volt, hogy valahogy ne lett volna” hozzáállás?
Az első lehetőséget, a tudásrezisztenciát egyetlen ténnyel tudnám indokolni: 2011-12 környékén kilábaltunk az utolsó komolyabb gazdasági válságból, és az azóta eltelt kb. 10 év egy nagyon, mondhatni szokatlanul hosszú és intenzív növekedési időszak volt a gazdaságban (persze a covid világjárványt leszámítva, de az sem egyformán érintett minden vállalkozást). Ez alatt az időszak alatt megjelent egy komplett generáció a munkaerő- és vállalkozói piacon, és nekik fogalmuk sem lehet arról – mert nem élték át személyesen –, hogy milyen egy válság, és mit kell olyankor tenni.
Vagy pont maga a covid okozza a tudásrezisztenciát azzal, hogy tényleg elképesztően gyorsan állt helyre jónéhány iparág a covid után? Így már bátrabban gondolhatjuk, hogy ha a covid után sikerült, akkor most sem lesz igazán nagy gáz? Ezt egyébként személyesen eléggé valószínűnek tartom.
Ugyanis arra semmi nem utal, hogy akár a magán-, akár a vállalkozói szférában olyan mértékű tartalékok halmozódtak volna fel, amelyek több hónapos vagy több éves nehéz időszakot fedezhetnének. De ha így is lett volna, azokat a tartalékokat nagyon gyorsan értékeli le a magas infláció.
Nézzük meg, hogy a Számlázz.hu adatai alapján látszik-e már tényleges jele annak, hogy beköszöntött a válság?
Egyetlen szóval: NEM
Bővebben: Háááát, ha jobban megnézem, talán.
Az elmúlt évek tapasztalatai azt mutatták, hogy a Számlázz.hu ügyfelei általában kevésbé voltak érzékenyek a gazdasági ciklikusságra, mint általában a gazdaság egésze. Ügyfeleink között a teljes populációhoz képest alacsonyabb volt a csődök, felszámolások, bezárások aránya. Határozott véleményem az, hogy van valódi összefüggés a vállalkozók pénzügyi-gazdasági tudatossága, és az általuk működtetett vállalkozások nyereségessége, túlélőképessége között. Márpedig a Számlázz.hu ügyfelei a teljes átlaghoz képest magasabb arányban használják a digitalizáció és automatizáció kínálta versenyelőnyöket!
Elsőként októberben látszott a gazdasági szereplők aktivitásának csökkenése, a kibocsátott számlák számában. Ugyanakkor egyáltalán nem volt markáns elmaradás a várakozásokhoz képest, és a különbséget még simán indokolhatja a KATA megszűnése, az esetleges előrehozott számlázások, amelyek a nyári hónapok magasabb, és az október alacsonyabb számlázási aktivitását indokolhatják.
Beszédesebb viszont az infláció mértékével korrigált bruttó össz-kibocsátás. Vagyis a teljes számlázott összeg. Itt már a nyár közepe óta megfigyelhető az óvatosabb költés.
A fenti két adatot együtt értelmezve azt mondhatjuk, hogy úgy tűnik, mind a magánszemélyek, mind a vállalkozások a nyár közepén elkezdték visszavenni az ún. kosárértéket, vagyis az egy tranzakció során beszerzett termékek vagy szolgáltatások nagyságát. (Magyarul kevesebbet költenek, csak így nem hangzik elég tudományosan.) Ugyanakkor egészen októberig a vásárlások darabszáma nem csökkent észrevehetően.
Hogyan kell ezt az egészet értelmezni?
A magam részéről annak ellenére a jó hírek közé sorolom, hogy a számok változása egyértelműen alátámasztja a gazdaság lassulását. Mégpedig azért jó hír, mert talán még sincs tudásrezisztencia, még sincs felelőtlen carpe diem, hanem egy – remélhetőleg – nem kizárólag kényszerből, hanem tudatosságból származó óvatosság érzékelhető, amely mind a magánszemélyeknek, mind a vállalkozásoknak segíthet könnyebben átvészelni az előttünk álló recesszióba forduló, és várhatóan elhúzódóan magas inflációval sújtott időszakot.
Ha te már túlvagy a szembenézésen, az elkerülhetetlen elfogadásán, és most kezdenél konkrét lépéseket tenni a vállalkozásod “válságtűrővé” tételére,
- olvasd el korábbi cikkemet a témában: Teendők válságban,
- Himer Csilla PARK-szerző cikkét válságra való felkészülésről,
- és 12 harcedzett szakértőnk tanácsait “Redőny lehúzása helyett”!
by