Ijesztően hangzó cím után sokkal barátságosabb folytatás következik: furcsa technológiai dinoszauruszok mellett felidézünk ugyanis cégalapításhoz fűződő kedves emlékeket, a garázsok helyett szolgáló „cégbölcsőket” és a digitális világkorszak küszöbét. Mindez azért érdekes, mert a Számlázz.hu PARK alapítói együtt egy olyan ökoszisztémát építettek fel az elmúlt röpke 16 évben, ami vállalkozók százezreit segíti át ugyanezen az (egyre alacsonyabb) küszöbön. Sokan akkor használtak először online eszközöket a cégükben (az email mellett), amikor online számlázásra váltottak a tömbről. Ez a forradalmi lépés tulajdonképpen évente ismételhető. Ha banki párosítgatás helyett már autokasszázol, ha kézi könyvelés helyett mára csak smartbooks-ozol, ha papírfeclik helyett online munkalapokat „nyálazol végig”, ezt az élményt újra és újra megtapasztaltad. Amíg pedig elégedetten használod ezt a folyamatosan bővülő-okosodó digitális hálózatot, addig mi magunk is örülünk, hogy a hat alapító mindezt így összehozta. Ismerd meg őket, kezdd a sorozat I. részével, majd íme a következő öt húsbavágó kérdés, és persze a „szlahupark” atyáinak válaszai.
Hogy nézett ki az a bizonyos „garázs”, ahol céget / vállalkozást indítottál?
„Nem is garázst mondanék” – oszlatja el gyorsan a startup-romantika ködét Schramm Károly.
Mindig felemlegetjük, Nyári Zolival, az alapítótársammal ültünk 2011 nyarán az Eiffel téren, és minden létező racionális megfontolással szemben a 2009-es válság után nem sokkal, komolyabb tőke, háttér és kapcsolatrendszer nélkül eldöntöttük, hogy felépítünk egy komplex web alapú megoldásokat szolgáltató céget.
Tehát a covid-válság senkit ne tántorítson el a félőrült ötletektől, ha azok vannak olyan jók, mint Károlyék víziója anno!
Ugyancsak az üzlettárs, és a garázs-tagadás uralja Kristó Zoltán emlékeit:
Semmilyen köze nem volt semmilyen garázshoz, mert az üzlettársam, Dobos Máté már akkor is nagyban gondolkodott, amikor erre semmi esélyünk nem volt. A későbbi saját cégünk, a Meyer&Levinson egy gyönyörű, belvárosi, kicsi irodában indult, ami után aztán egy még gyönyörűbb jött. Ez utóbbi akkora volt, hogy azt sem tudtuk, hogy töltsük meg. Ma is ott dolgozunk. És ma már azt mondom, hogy Máté nagyon jól érezte, hogy nem garázsban kellett, hogy kezdjünk.
A Számlázz.hu alma matere már sokkal inkább hasonlít a mai tech-óriások első helyszínére:
Egy kicsit lelakott gyártelepen volt az irodánk ahol megszületett a szlahu.
Regász Imre válaszából a startup belső használatú beceneve is kiderült, amit így nem rejthetünk soha többé véka alá…
Úgy tűnik, hogy Stygár-Joó János számára a lelakott gyártelep a feledés jótékony homályába veszett. Ő így meséli el ugyanezt a történetet:
A mai klasszikus értelemben vett garázscég indítása helyett mi általában munka mellett, után, a szabadidőben fejlesztettünk olyan szoftvereket, amik érdekeltek minket, hobbiként foglalkozhattunk velük. Szóval a mi garázsunk általában a hálószoba volt. Később eleinte kávézókban találkoztunk heti egyszer, majd óradíjas irodákban dolgoztunk együtt heti 1-2 napot. Csak jó pár év elteltével béreltük ki az első igazi saját irodánkat.
A fiatalabb testvér válasza még tovább árnyalja az (egyébként csillogóan napfényes) képet. Így mesél a „szlahu” indulásáról Stygár László, hogy az emlékek végül összetalálkozzanak a lakás legkisebb helyiségében:
Hát… nem is olyan könnyű kérdés, mert vállalkozóvá sem egy csapásra váltunk… Bár szinte a kezdetektől vállalkozóként dolgoztunk, de leginkább csak egy multinak „szállítottunk be” szoftvert, mellette csak kisebb munkáink voltak. A Számlázz.hu volt 2005-ben az a vállalkozás, amikor “komolyra fordultak” a dolgok, tehát leváltunk a multinacionális vevő / fix szerződés / megbízhatóan állandó jövedelem szentháromságról. Onnantól kezdve tettük magunkat „kiszolgáltatottá” annak, hogy mennyire jól dolgozunk, a magyar vállalkozók vajon szavaznak-e nekünk bizalmat egy havi 990 Ft-os előfizetéssel. Nos… valójában nem szavaztak (nevet), hiszen a Számlázz.hu áttörése, a szélesebb vállalkozói réteg által történő használatra még 5 évet kellett várni. Persze az “5 évig kellett várni” ebben a mondatban azt jelenti: 5 éven keresztül kellett keményen dolgozni, míg leraktuk a mai Számlázz.hu rendszer alapjait, az első igazán használható verziót (2010). Szóval otthonról dolgoztunk, és csak havonta egyszer találkoztunk egy kávézóban. Konkrétan én a „kisszobában” – gondolom minden lakásban van egy legkisebb lyuk, ami remekül alkalmas arra, hogy az ember ott egész nap a monitorra meredjen… 🙂
Nagyon fiatalon vonult be a vállalkozói történelembe (innen nézve) a PARK-alapítók legfiatalabb tagja, Berta Róbert:
„Garázsnak” a családi házat nevezném meg. ~2010-2011 körül kezdtem vállalkozásba, akkoriban még csak 21 éves voltam, dolgoztam az egyetem mellett is, majd később egy bajai cégnél főállásban, ami mellett másodállásként kezdtem vállalkozni. 2013-tól pedig csak a saját vállalkozásomat csináltam.
Őskövületek: mesélnél olyan eszközökről, amik induláskor még léteztek, ma már képtelenség ilyenekkel dolgozni?
Azért még a ‘90-es évek végén is működtek a világon cifra dolgok, sőt, emberi lények használták ezeket! Berta Róbert említ néhányat közülük:
Képcsöves monitor, floppy, mátrixnyomtató, tárcsázós „recsegős” modem. Gyerekkorom óta érdekelnek a számítógépek, már általános iskolás koromban jártam informatika szakkörre, mikor még nem volt otthon számítógépünk. Majd 1999-ben a testvéremmel közösen kaptunk karácsonyra egy asztali számítógépet. Emlékszem, egy Pentium II-es gép volt, 128mb memóriával, és egy 366 Mhz processzorral. Vicces visszagondolni, ezekre az adatokra 🙂 Ezen a gépen kezdtem először fejleszteni.
Adathordozón jöttek-mentek a programok? Persze, sőt, egy még dinoszauruszabb példányt említ Stygár-Joó János, olyat, amit a fiatalabbak már csak a „Mentés” ikonjaként ismernek:
A legjobb példa erre a floppy lemez. Hihetetlen időt töltöttünk a floppy lemezek másolásával. Egy telepítés az ügyfél számítógépére tiszta rémálom volt. Tíz-tizenkét floppyra fért csak fel a program, és mindegyikből legalább két másolat kellett, hiszen folyton megsérültek.
Volt azért már internet, ahogy Regász Imrétől tudjuk (amúgy az online számlázó sem jöhetett volna létre:), de nem Villám Gézáról kapta a nevét:
Az első években még adsl-en ment a szlahu 🙂 és egy soros RS232 kábellel volt összekötve a szünetmentessel, hogy ha áramszünet lenne, akkor korrektül leállítsa a pc-t, hogy ne sérüljenek meg az adatok.
Ha hallottad már Stygár Lászlót beszélni a lényegről, akkor tudhatod: szinte vallásos irtózattal viseltetik a papírhasználat iránt (mármint ami a cégügyek kinyomtatását illeti), szégyenérzettel tölti el csak az emlék is:
Kicsit pironkodva vallom meg, de kérlek értsétek jól: fiatalok voltunk, és kellett a pénz (nevet). A Számlázz.hu első verziójában a regisztrációt követően igazolnod kellett azt, hogy te valóban számlázhatsz a regisztrált vállalkozás nevében. Ehhez az aláírási címpéldányt és a cégbírósági bejegyzést kellett elküldeni nekünk postai levélben (másolat), vagy faxon. Ma már persze ennél sokkal megbízhatóbb módon ellenőrizzük a jogosultságokat, de ha valaki véletlenül nem tudja mi az a fax, ide kattintson.
Mondhatnánk mindezek alapján, hogy „szegény Zoli”, ha nem pont ugyanez az eszköz hozott volna számára sorsfordító áttörést (és később, rajta keresztül, vállalkozók százainak-ezreinek ugyanúgy!). Kristó Zoltán vallomása:
A kedvenc példám a virágkereskedő cégnél a fax volt. Minden hétfőn és csütörtökön összeállítotak egy árlistát kézzel, amit el kellett faxolni az ügyfeleknek. A faxolás rám maradt. Annyira utáltam, hogy bevezettem először a számítógépes listákat, majd a emailezést. Akkor tapasztaltam meg először, milyen ereje van a digitalizációnak, hiszen az értékesítők elkezdtek hosszabb listákat is kiküldeni, mert nem korlátozta be őket az írás folyamata. Egy óra alatt csak 30-40 termékről lehetett írásban információt adni, ugyanazon óra alatt számítógépen ez 300-400-ra nőtt, ami durván beindított a bizniszt.
Te magad mivel / hogyan lépted át a „digitális világkorszak” küszöbét?
Na igen, az a bizonyos áttörés! Sokak számára a szavak talán nem pontosan érthetőek Regász Imre válaszában, de a fíling 100%-os bizonyossággal átjön:
80-as évek végén volt egy Enterprise 128-as számítógépem, ebben 128KB memória volt, amit egy plusz NYÁK segítségével plusz 256KB-tal kiegészítettem, és pillanat pákával kicseréltem a Z80A procit Z80B-re aminek nagyobb órajelet adtam, így gyorsabb lett a gép.
(Amúgy azt tudjátok, hogy mikor van a NYÁK napja..?)
10-13 éves korom között kezdett el érdekelni a programozás, amit autodidakta módon tanultam. Egyszerű statikus weboldalakkal kezdtem, amolyan „hobbi” weblapokkal. Még az egykori ingyenes webszolgáltatókhoz regisztrált domain címeket és tárhelyeket használtam. Ilyen idősen nem nagyon volt más lehetőségem 🙂 A másik szenvedélyemnek élve (autók, motorok), készítettem egy „háttérképes” weboldalt, fast-cars.fw.hu volt a címe. Ha jól emlékszem olyan 40.000 db háttérkép volt rajta. A gépjárművek évjárat, gyártmány, modell alapján voltak kategorizálva és nagy felbontású háttérképek voltak rajta, amelyeket különböző méretekben lehetett letölteni. Ezeket a képeket saját magam írt kis algoritmusok/programok gyűjtötték össze a netről és automatikusan átmásolták egy saját szerverre, így mindig volt friss tartalom. A munkalapkezelő „ősét” 2008-2009 körül kezdtem fejleszteni, itt volt az a pont, ami a digitális világkorszakom küszöbét jelenti, ekkor felmondtam a papír alapú adatkezelésnek.
Berta Róbert
Gyerekkori emlékekig mereng vissza Schramm Károly is, pedig valós időben mindez jóval korábban történt:
Éreztem, hogy ez valami izgalmas, amikor még az esztergomi úttörőházba jártunk programozni általános iskolásként (főként Primo számítógépek voltak – ebből összesen 7000 darab készült (!) ebből volt néhány darab ott is az akkor terjedő Commodore gépek mellett). Furcsa, kiváltságos érzés volt a gimi első Pentium számítógépét kezelni a fizika szertárban. Az ELTÉ-n pedig végleg kinyílt a világ, a szemünk láttára épült fel a digitális korszak.
Viszont közel sem digitális bennszülött a Számlázz.hu szolgáltatásfejlesztési vezetője, hiszen már saját autójával kapcsolatban ügyintézett, amikor áttört nála a végleges változás. „Ha jól emlékszem, 1995-96 magasságában már volt hotmail-es emailcímem.” – meséli Stygár László.
Így visszanézve kiemelkedő eseménynek azt tartom, amikor a Netrisk indulásakor azonnal elkezdtem online gépjármű felelősségbiztosítást kötni. Akkor ez igazi game changer vállalkozás volt. Engem is megfenyegetett az akkori biztosítóm, hogy ha a Netriskkel mernék váltani, akkor nem lesz érvényes biztosításom, és a rendőr leveheti a rendszámot… (nevet). Valamiért egyáltalán nem féltem a fenyegetéstől… biztos voltam abban, hogy a Netrisk jogászai látják helyesen a környezetet… Végül is ők egy költséges vállalat életét tették fel arra az állásfoglalásra, hogy a neten kötött biztosítás is „érvényes”. Ez 2001-ben volt.
(szerk: A Netrisket 2010 júniusában 6,4 milliárd forintért vásárolta fel az Enterprise Investors.)
Talán így a sorozat második részének közepe táján már senki nem csodálkozik azon, hogy Stygár-Joó János sajátosan filozofikus megközelítéséből a „digitális világkorszak küszöbének” fogalmával kapcsolatban is tágra nyílik majd a szemünk, az elménk:
Nem igazán tudom, hol van az a küszöb. Valószínúleg mindenkinek máshol. Nekünk inkább egy folyamat volt, ami 1995 óta folyamatos, és most is benne vagyunk. Az első ilyen élményem talán az volt, amikor a Westel 900-as új kollégáknak az internetről kellett beszélnünk, és arról a hatalmas adatmennyiségről, ami ott elérhető. Mindezt persze 2000 körül.
Kristó Zoltán pedig annyira pofonegyszerűen lépett át azon a bizonyos virtuális határon, hogy az szinte megható, főleg miután tudjuk, a QUiCK egyenesen a #nemexcel hashtag alatt futja világhódító útját:
Nekem az excelek világa volt a digitális kapu.
Azóta a R!port termékei pontosan az excel-használatot segítenek végleg kiiktatni a vállalkozói alapkellékek közül.
Mit gondoltál, mennyit tudtál a cégvezetésről/cégépítésről?
A brigád leginkább akadémikusan képzett cégvezetője Schramm Károly, aki természetesen „hozzátanulta” a rengeteg tapasztalati tudást.
Azt hiszem viszonylag sokat, már egyetemistaként is vállalkoztunk, és amint mondtam, tudatosan figyeltem, tanultam amit lehetett ezzel kapcsolatban. Emellett a BKÁE (ma Corvinus) Vezetőképző Intézetében is látogattam négy szemesztert általános menedzser képzésen.
Kristó Zoltán ugyancsak iskolai emlékeihez kanyarodik vissza a kérdés hallatán:
Nekem a cégvezetés mindig a könyvek voltak. Nem sok időm volt az egyetemre járni, amit nagyon sajnálok, de minden problémához régen is úgy álltam, hogy elolvastam, hogy csinálták a nagyok és arra jó volt az egyetem, hogy tudtam, hol keressek. Ezt a szokásomat ma is megtartottam. Nem lehet új dolgokat kitalálni, tanulni kell.
Szerencsére ő maga is rengeteg új dolgot kitalált már, és ahogy ismerjük, ez maradandó tendenciája…
Ebben egyébként leginkább Stygár Lászlóra, a született innovátorra hasonlít, aki nyíltan beszél a nehézségekről is:
Őszintén? Én személyesen egyáltalán semmit (nevet). Az akkori cégvezetési feladatokat a bátyám végezte. Ez azért volt jó, mert én megengedhettem magamnak azt a luxust, hogy csakis a Számlázz.hu szolgáltatásra összpontosítsak. Szerencsés felállás volt ez így. A magam részéről később nagyon komoly kihívásokként éltem meg, amikor a feladatok ugrásszerű növekedése miatt létszámot kellett bővíteni. Ezen a téren volt néhány fájdalmas kudarc, de a többség esetében zseniális kollégák csatlakoztak a Számlázz.hu csapathoz. És ez a szerencse kitart a mai napig…
A fent említett báty, Stygár-Joó János a cégvezetés emberi aspektusait emeli ki:
Mindig is tudtam, hogy nem tudok a cégvezetésről túl sokat, hiszen szoftverfejlesztő voltam. Autodidakta módon, sok tanulással jutottam el oda, hogy meg tudjak bízni a kollégákban, értékeljem őket, tudjam őket motiválni, és az értékrendem csúcsára az együttműködés kerüljön.
Harmadik társukkal együtt tökéletesen egészítették ki egymást:
Tudtam, hogy kb semmit 🙂
– adja a mosolygós választ ugyanerre a kérdésre Regász Imre.
És ahogy a digitalizációt magát, a cégvezetést, illetve az abba való beletanulást is tekinthetjük egy örök folyamatnak, ahogy Berta Róbert is teszi:
A kft alapításakor már volt egy közel 10 éves vállalkozói tapasztalatom, amiből tudtam építkezni, de a jó pap is holtig tanul.
Milyen elképzeléseid voltak arról, hogy hogyan működik (jól) egy vállalkozás?
„Szerintem nincs sok jelentősége annak, hogy ki mit gondol egy vállalkozás ideális működéséről.” – hozza a méltán népszerű startupper-tempót Stygár László.
Azért gondolom ezt, mert az alapértékeket az alapítók mindig viszik magukkal – előbb a startup-ba, aztán a growup-ba (scale-up), és tovább. Hiába gondolom vagy mondom én azt, hogy egy jól működő vállalkozás (csapat, sőt közösség!) alapértékei a tisztelet, az őszinteség és a tudás/értékalapú rangsor, ha én magam nem így élek, nem így viselkedem. A mi esetünkben persze kockázatos volt elindulni ezen az úton, mert az eddigi (nagyvállalati) tapasztalataink nem ilyen pillérekről szóltak.
Ismét van egy párhuzamos visszaemlékezésünk, hasonló alapelvekkel, picit eltérő részletekkel, Stygár-Joó Jánostól:
Valószínűleg téves. Nem hittünk abban, hogy a hagyományos menedzser, menedzsment alapú hierarchiális cég jól tud működni. Ma már persze belátjuk a felső- és középvezetői réteg szükségességét, de persze ezt is egy kicsit másként értelmezve, mint a régi, tekintélyelvű cégek.
„Kb. semmilyen, vagy ami volt, hamar kiderült, hogy hibás elképzelés. A mai napig alapvetően mérnökként gondolok magamra.” – ez pedig a harmadik Számlázz.hu-alapító, Regász Imre hozzájárulása a fivérek vezetői „küzdelmeihez”, és itt engedjétek meg azt a személyes megjegyzést, hogy szerencsés a csapat, ahol mindenki azzal foglalkozhat, amihez valóban ért, amit valóban szenvedéllyel csinál. A Számlázz.hu-nál egyébként munkatársként is meg lehet szerezni pontosan ugyanezt a tapasztalatot.
Partnercégként pedig nagyszerű helyen kötött ki Berta Róbert, és természetesen azzal is tisztában van, hogy honnan érdemes példákat ellesni:
Amikor az egyéni vállalkozásomat kezdtem, még semmit nem tudtam egy vállalkozás működéséről. Sokat olvastam, tanultam, figyeltem az körülöttem lévő cégeket.
„Idealista voltam és vagyok 🙂 Számomra az induláskor is alapvetés volt, és ez azóta sem változott, hogy az értékteremtés, alkotás a fő tevékenysége egy vállalkozónak, és ha ezt jól csinálja, akkor jön meg a siker.” – Schramm Károlynak ezt könnyen elhisszük, hiszen nemrég nagyon komoly elismerést kapott a cége, egy a befektető szempontjából is korszakalkotó méretű tőkebevonás formájában.
Nagyon hiszek emellett a nyitottságban, a transzparens működésben.
Bár minden megnyilatkozása efelé tereli a vállalkozásokat, még a PARK-cikkei is a tipikus buktatók elkerülésének lehetőségeit járják körül, Kristó Zoltán intuitív vezetőként láttatja magát:
Nem tudok erre válaszolni, mert nem gondolkozom ezen túl sokat. Rengeteg problémával szembesül egy vállalkozás, különböző életszakaszokban, és szerintem mindegyikhez ahogy már mondtam, van valahol egy recept. Ezeket a recepteket kell jól használni.
Ha még nem olvastad volna, a sorozat I. részéért ide kattints, és hamarosan érkezik a III., záró epizód.
by