Kentaurok, szevasztok!

Kentaur-modell

Néhány éve már jár egy gondolat a fejemben, miszerint a digitalizáció nagyon sok területen leginkább Kentaur-modellben lehet sikeres. (2017-es blogcikk a félig ember, félig gép “munkatestről” itt: Jönnek a Kentaurok és elveszik a munkádat!) Digitalizáció alatt értve automatizációt, gépi tanulás felhasználását, új eszközök bevezetését, szóval igencsak tágan értelmezve a területet.

Számomra meglepő módon az elmúlt néhány hónapban több olyan beszélgetésem is volt, ráadásul Magyarországon kívül, ahol a kentaurok mint illusztráció felemlítése segített átlendíteni a digitalizáció (/automatizáció…) értékének megakadt gondolatmenetét. Azaz mitől fogja a megoldást a felhasználó is értékesnek tekinteni, mit érdemes egyáltalán kipróbálni és lefejleszteni.

Gondolom, ismered a kentaurokat a görög mitológiából: félig ló, félig ember – és főképpen a ló a test, ami az emberi fejet táplálja és támogatja végső soron.

Szeretem ezt a hasonlatot: a digitalizációnak is lehet olyan szerepe, hogy továbbra is a konkrét ember, adott munkavállaló támogatása a megfelelő szerepe. Ebben az az izgalmas persze, hogy elvileg gyakran sokkal hatékonyabbá lehetne tenni folyamatokat, ha lecsökkentenénk az emberek szerepét bennük, ha megoldható lenne, hogy csak az önjáró lovat építsük fel… De ilyen esetben valahogy elkezdenék nem használni, megkerülni, vagy egyenesen elszabotálni a megoldást a tisztelt felhasználók.

Fontos: nem önmagában a felhasználó-központúságról beszélek – hanem egyáltalán már a nagyobb folyamatról kell úgy gondolkodni, hogy az ember benne marad, mint központi tényező, őt akarjuk támogatni. Akkor is, ha elvileg automatizmussal már tudnánk a tetteit helyettesíteni.

Hadd mondjak néhány példát, ahol elvileg nem feltétlenül lenne az embernek szerepe, csökkentett emberi részvétellel lenne a leghatékonyabb, mégis a használat jobban elfogadható, ha az ember köré épül.

Példák valódi (?) kentaur-megoldásokra

Online sakk. A régebbi blogposztomban pont ez indította el az analógiát – lehet hatékonyabban sakkozni, ha minden eshetőséget kiszámol a gép, és akkor már meg is léphetné akár… De egyrészt nem feltétlenül azért sakkozom, hogy csak az eredményt tudjam meg :), másrészt lehet az ellenfél viselkedésére szabni a lépéseket (ami nem csak statisztika). Azaz a számítás támogat jó lótestként, és megőrizhetem az eredeti motivációimat. 🙂

Banki utalások. Mi lenne az akadálya, hogy vállalkozásunk minden rendszeres utalását beállítsam automatikusra? Vagy hogy a bejövő számlákat szintén automatikusan, emberi érintés nélkül lekezeljük, beleértve az összeg rendezését is? Itt sem elsősorban technikai az akadály – hanem én, mint kontrollra vágyó vállalkozó.

“Önvezető autók”. Vagy inkább nevezzük esetenként ugyanazokat a technikai funkciókat “vezetéstámogatásnak”. Már az elnevezésből is érezhető, hogy nem feltétlenül az önvezetésről szól valójában az automatizáció… Hanem a sofőr által is elfogadható kényelemről. Megspekulálom, hogy előfordulhat, a jövőben két teljesen különböző használati mód alakul ki, és marad egymás mellett a piacon. A sofőrt is kiiktató hatékony, vs a sofőrt támogató kényelmi.

Önkiszolgáló kasszák és rendelések. Ha belegondoltok, a leginkább elfogadott önkiszolgáló megoldások valójában nem az embert helyettesítik, hanem egyszerűen a pénztárosok feladatait egy másik emberre: a vevőre tették át. Technikailag lehetne sokkal hatékonyabban, kevesebb vagy zéró árumozgatással, több automatizmussal – csak épp nehéz lenne elfogadtatni az alacsonyabbnak tűnő személyes kontroll miatt. A kényelmetlen érzés elkerülésére marad a megszokott folyamatokra hasonlító tabletnyomkodás, vagy kasszázás…

Munkaidő optimális feltöltése. Hasonlóan érdekes terület munkavállalók, vagy akár saját magunk napi teljesítményének maximalizálása: elvileg viszonylag egyszerűen automatizálható lenne a nyitott feladatok ismeretében, mi a leghatékonyabb végrehajtási sorrend. Például egy gyártósoron jelentkező hibáknak és karbantartási igényeknek lenne egy matematikai optimuma. Egy fodrász, vagy szakember szempontjából az időpontok lekötése rendezhető lenne bevételre vagy hatékonyságra kihegyezve. Vagy a saját, menedzseri to-do listánk is lehetne automatikus. Mindössze el kellene fogadnunk, hogy a következő feladatunkat a gép határozza meg. Mint egy kisfőnök. “Mindössze” ezért nem vagyunk rá sokan alkalmasak. 🙂

Tanulság? 

Korábban arra jutottam, nem a gépek fogják elvenni a munkánkat, hanem a kentaurok, egész egyszerűen emberi viselkedésünk és látszólagos irracionalitásaink miatt. Talán mostanra indult el ez a trend is. Egy gondolatot talán megér a vállalkozás vagy termék digitális újraszervezésekor ez a szempont is – szolgálja-e a már résztvevők érdekét, amit tervezünk? Addig is: Kentaurok, szevasztok!

Biztosan rengeteg terület van még, ahol a kentaurok életképesebbek a teljesen automata, überhatékony megoldásoknál. Van erre esetleg példád? Vagy hülyeség az egész? Kommentelj, írj! Várjuk a gyűjteménybe. 🙂

ABILITYMATRIX, MANAGING PARTNER

Kiszely Laci az AbilityMatrix tanácsadócég társalapítója, fő tevékenységük vadonatúj és “elakadt” innovációk piacképessé tétele és piacra vitele.

Olvass még a témában