KATTACA

kattaca

“Vincent legbelül érezte, hogy ez a nap más lesz. Több mint 50 éve élt a Föld LSR-nek nevezett oldalán. A másik oldal jóval kisebb volt, sokak szerint hidegebb is, mert egy régi megállapodás alapján a WNR a Ráktérítő feletti területen húzódott, északon. A határvonal persze máig nem változott, csak ma már egyáltalán nem használjuk a “Ráktérítő” szót, hanem egyszerűen “nagy határnak” nevezi mindenki. Vincent mióta az eszét tudja, úgy érezte, hogy az északon a helye, minden gondolata ekörül forgott, de sosem sikerült átjutnia.

15 évesen volt az első sikertelen kiválasztása. Normál körülmények között négyévente, az Olimpia előtt lehet a kiválasztáson bárkinek részt venni, de ő harminc éven keresztül szinte minden illegális, éves kiválasztáson is ott volt. Csöppet sem zavarta sem a kudarc, sem az, hogy egyre kevesebben akartak a túloldalhoz tartozni.

Már fiatalon a legintenzívebb praktikákat vetette be az átkerülés érdekében, de eredménytelenül. Volt például 340 cégből álló bűnszervezete, amit kifejezetten ÁFA csalásra használt. 23 éves korára szemmel látható vagyont gyűjtött össze ebből a tevékenységből, de sokakkal ellentétben saját magával kapcsolatban kis igényei voltak. Nem volt például rengeteg autója, nem igazán kedvelte a tengerparti villákat. A jachtok pedig – még a nagymamájától örökölt kóros tengeribetegség miatt – egyáltalán nem érdekelték.

„Kattaca replacement”

Pár nappal azután a történelmi nap után, amikor az ufók ledobták a Földre a katát, az összes korábbi munkavállalóját azonnal kényszer-vállalkozóvá tette. Átjutnia azonban sem ekkor, sem 7 évvel a nagy kata-robbanás után nem sikerült. A robbanás majdnem hetedik évfordulóján, az elviselhetetlen északi szél, az extrém alacsony adóterhelés, és az egyre veszélyesebben tisztuló gazdasági klíma miatt végre teljesen kiirtották a Föld déli oldalán a katát. Ekkor Vincent az elsők között volt, akik újraépítés címén szlovák és észt céghálózatot épített, sőt, még a tetőfedőknek is megoldotta ügyes-bajos adózási gondjait. Ez volt a “Kattaca Replacement” néven elhíresült megoldása.

Nem létezett olyan vállalkozói kurzus, amire ne iratkozott volna be. Úgy “üzleti tervezett”, mint senki, sőt még egy “Vállalkozók Bibliáját” is kiadott, melyet saját tulajdonú, több milliós nézettségű youtube csatornáján üzleti influencerek olvastak fel esténként. Az átjutásban azonban ez sem segített.

Egy hónapban egyszer olyan ügyvédi irodákban kávézott és konzultált kedvezményezett részesedéscsere és hasonló bonyolult jogi ügyletekről, ahol legalább hat centit süppedt a lába, ha rálépett a szőnyegre. Nem kedvelte ugyan a süppedős szőnyegeket és azt sem, hogy egyszerű beszélgetések miatt drága ügyvédi óradíjakat kell fizetnie, de úgy érezte ez elengedhetetlen az átjutáshoz. De semmi. Flancos bankos partikra is járt és sajnos többször csúnyán lerészegedett, csak azért, hogy könnyen jusson hitelhez bármikor, de ez sem segített.

Egyszerűen „VAN”

Az 2020-as évek közepén egész egyszerűen “VAN”-ra átkeresztelt adóhatóságnál is voltak összeköttetései, csak az átjutás miatt. Egyik barátjának barátja intézett mindent. Cserébe három hetente szaunáznia kellett egy számára teljesen érdektelen társasággal a Héliumban. Ide aztán Vincent 17 éven keresztül járt , pedig kifejezetten utált szaunázni, mert ahogy kilépett a forróságból, kékes-lilás pöttyök jelentek meg a talpán és mindig rettegett, hogy ezt valaki észreveszi, és esetleg akadályozza céljai elérésében.

Kevesen tudják, mert “anonim-aposztilos-offshore” céggel, de startupja is volt Panamában. A TEMPER nevű könyvelői közösségi portál összesen négy sikeres befektetési körön jutott túl úgy, hogy közben megfelelően csökkent a közösség taglétszáma, sikerült nulla árbevételt elérni, és az utolsó években már volt olyan hónap, amikor 1 millió dollár is volt a havi fejlesztési költség. A projekt annyira sikeres volt, hogy még egy cikk is megjelent a Doers-and-Doing-ban, ami azért még Vincentet is megérintette érzelmileg, de az átjutásban ez sem segített.

Vincent most ott áll az erdei házikó ajtaja előtt. Már érzi a benti, kicsit émelyítő szagot, amit a SZER és valószínűleg a már előtte a sorban állók hányása okozott. (Dr. Lamar pirulája, ami az agy teljes újradrótozását ígéri, annyira erős, hogy gyakorlatilag egy komolyabb mérgezésnek is fel lehet fogni, ezért a pirula bevétele után nem sokkal az emberek 70%-a öklendezni kezd.)

Éppen azon gondolkozott, hogy mennyi mindent tett meg az elmúlt 50 évben egyetlen célért. Mennyi olyan dolgot, amit egyáltalán nem akart. Ebben a pillanatban azt sem tudta eldönteni, hogy boldog, vagy boldogtalan lenne, ha most egyetlen titkos pirula beszedésével minden megoldódna és a Ráktérítőtől északra találná magát.

“Remélem élőzene lesz bent, és nem megint valami magnót kapcsolnak be”, mormolja magában, mikor kinyílik az ajtó.

Fura szerzetek kóvályognak az erdőszéli ház szobáiban. Vincent miután belép, határozottan odalép a legnagyobb szoba hátsó részén található dr. Lamarhoz. Lamar kinyújtja a kezét, kezében a pirulával, Vincent pedig utánanyúl és átveszi. A mester mosolyog, majd így szól:

„Ami a jövőt illeti: jobbkezes emberek nem a bal kezükkel fogják a pirulát”

Vincent ezen elgondolkozik, majd beveszi az adagot, és hallgatja, ahogy egyre távolódó morajlással a magnóból lejátszódó zene megnyúlik.
Pár perc múlva átért, a WNR oldalon van.”

Vincent történetét azért találtam ki, mert a Számlázz.hu PARK egy olyan projekt, amiben két fontos feladatom is van, és két ponton is kapcsolódik a fenti történethez.

Az első teljesen egyértelmű. Mi már korábban “tagfelvételt nyertünk” ebbe a nagyon érdekes technológiai-vállalkozói masszába. (Sokkal korábban, mint mikor a PARK egyáltalán létezett, egyik szolgáltatásunk, az autokata miatt.) Az én vállalkozói világomban ez a massza valahol Tőlem messze, a Ráktérítőtől északra helyezkedett el, és teljesen ismeretlen volt. Mostantól azonban hivatalosan is az ismeretlen világ részei lettünk, hiszen az autokatás és egyéb kütyüinket állandóan karban kell tartsuk, és folyamatosan figyelnünk kell, hogy a PARK melyik részére kóvályognak, és hol tudnak majd értelmesen kapcsolódni más kódokhoz.

A másik ok viszont aközben formálódott, ahogy az elmúlt hónapokban a többiekkel megszültük ezt a virtuális, képzeletbeli helyet. Folyamatosan az járt a fejemben, hogy a lassan 15 éves “kkv-tanácsadási” pályám során mennyi kerülőutat, kognitív torzítást (cognitive bias, Tversky-Kahneman, 1972) láttam saját magamon és üzleti partnereimen üzleti döntéseink során.

De kicsoda dr. Lamar?

Úgy voltam vele, hogy ha már itt vagyok, miért ne foglalkozhatnék elsőként ezzel. Miért ne lehetnék egy kicsit én dr. Lamar? Elég nagyratörő vállalkozás ez, sőt, bizonyos értelemben arrogáns is, de a PARK nagyratörő feladatokat tűzött ki maga elé, és úgy vagyok vele, ha nagyon arrogáns lennék, akkor valaki csak rákoppint a fejemre, pont úgy, ahogyan ez egy játszótéren történne.

Vincent kitalált története az ismeretlen célról, amit csak nagy kerülőutak árán egy valószerűtlenül egyszerű megoldással ért el, tehát a székfoglalóm, vagy inkább a helyfoglalóm volt. Egy helyé, ami a PARK-on belül most már az enyém. Első féléves parkgondozási tevékenységem során a legérdekesebb, vállalkozókat érintő kognitív torzításokat fogom bemutatni nektek, és legegyszerűbb pirulákat adni ezekre a helyzetekre. Akit pedig ez érdekel, a park melletti kisházba jöjjön négyhetente péntek esténként! Élőzene lesz….

Kristó Zoltán a Meyer & Levinson és a Riport Applications partnereként elsősorban kkv-k számviteli, adózási és szervezetfejlesztési területeiért felelős szakember.

Olvass még a témában