Heal Edina nevét a Google Magyarország igazgatójaként ismerte meg a hazai közélet 2010 és ‘17 között, de már ott sem kizárólag a digitális transzformáció foglalkoztatta. Régiós női egyenlőségi csoportvezetőként belülről nézte végig, ahogy a világ egyik legértékesebb cége – adatok elemzése alapján – saját soraiban is prioritássá teszi a sokszínűséget. Az innovációk előmozdításában elkötelezett vezetőt, aki ma már az általa életre hívott Egyenlítő Alapítvány élén dolgozik a változásért, a Forbes többször is a legbefolyásosabb nők közé választotta üzleti élet kategóriában. A Számlázz.hu PARK újévi interjújában arról kérdeztük, hogy mit tartogat 2023 tech-óriások és magyar kkv-k számára, és merre halad a világ női-férfi esélyegyenlőség szempontjából.
PARK: Majdnem 8 évig vezetted a Google Magyarországot, leköszönésed óta pedig női-férfi esélyegyenlőséggel foglalkozol. Merész lenne ebből azt a következtetést levonni, hogy a technológiai szférában találkoztál túl kevés női vezetővel magad körül, ezért vett ilyen fordulatot a pályád?
Heal Edina: Ez így van. Előtte sem dolgoztam olyan közegben, és nem is ismerünk sok olyan közeget, ahol lényegesen több női vezetővel lehet találkozni, még középszinten sem – de valóban, a technológia világára sokkal inkább jellemző a nők hiánya.
PARK: Minek tulajdoníthatjuk ezt, a leginkább nyilvánvaló ok mellett, miszerint a férfiakra jellemzőbb a technológiai érdeklődés?
HE: Valóban ez a fő ok, hiszen már gyerekkortól bekódoljuk a fiúkba és a lányokba, hogy mi a feladatuk. Sztereotípiák szerint osztunk le nekik szerepeket, már a játékok és ruhácskák kiválasztásával elkezdjük tuningolni a női és férfi agyat a megfelelő viselkedésre. Tinédzserkorban pedig, amikor az emberek elkezdik keresni, hogy kik ők, mik ők, még erősebben kezdenek válaszolni erre a kódolásra. Sajnos pont ebben az időszakban üzeni az egész társadalom a lányoknak, hogy “a matek-fizika terület nem neked való, lányom”. A fiúk és lányok is látják, hogy melyik kinek a csoportja, és ritka ezek közt az átjárás. Pedig tudományosan kimutatható, hogy lyen különbség a férfi és női agy között nincs, ami a hozzáértést, érdeklődést befolyásolná.
PARK: Mégis nőként váltál egy tech-óriás vezetőjévé: nálad mi volt az eltérés ezekhez a jellemzően elsajátított kódokhoz képest?
HE: Matek fakultációra jártam, és matekból felvételiztem a vendéglátóipari főiskolára, de én magam is teljesen össze voltam akkoriban zavarodva. Fogalmam nem volt, hogy mit akarok csinálni, és a szüleim tanácsolták, hogy tanuljak vendéglátást, mert így “mindig lesz mit enni”. Mivel nagyon szerettem a matekot, kár, hogy nem segített akkor valaki abban, hogy mérnöki, vagy tudományosabb irányba forduljak. De már a matek fakton is nagyon kevesen, egy-ketten voltunk lányok, 10-12 emberből. Ami nekem kapcsolatot jelentett, hogy a matektanárom nő volt, és az, hogy a személyiségemből fakadóan mindig is úttörő voltam. Szeretek új, kicsit ismeretlen területekre menni, és ha már sztereotípiákról beszélünk, az én agyamat nem sikerült kimosni gyerekkoromban, hogy ne menjek át a kerítésen, ne próbáljak ki minden “hülyeséget”.
PARK: Tehát elsősorban a matek iránti szeretet és az innovatív karaktered tettek technológiai vezetővé?
HE: Az újdonság szeretete mindenképpen, ami egyébként előny és hátrány is egyben: hamar elunom magamat, ha például már negyedszer csináljuk ugyanazt. Máshol, a legférfiasabb, legzordabb területeken is találunk néhány nőt, részben a karakterüknek köszönhetően. Ők mondják azt, hogy “engem ez érdekel, bennem megvan a belülről jövő drive, és mindegy, hogy ki mit gondol”. A probléma – férfiak és nők között is –, hogy kisebbségben vannak, akik olyan erős akarattal rendelkeznek, ami a vezetővé váláshoz kell. Az átlagember azt csinálja, amiben segítenek neki, és itt lép be a szülők és a társadalom felelőssége. Mindenkinek segítenünk kéne arra haladni, ahol ő tényleg boldog lesz és ahol a társadalomnak is jót tesz. Már jó húsz éve látjuk, hogy több mérnökre lenne szükség, azon belül több számítástechnikai szakemberre. Ennek ellenére a világ legtöbb oktatási rendszere nem foglalkozik azzal, hogy az összes gyereket ebbe az irányba terelje és idetartoznak a nők is. A nők elhanyagolásával a munkaerő felét elveszítjük, borzasztó nagy veszteség ez az egész gazdaságnak…
PARK: A Digiméter legutóbbi kutatása szerint 2022-ben sem történt érdemi elmozdulás a magyar kkv-k digitális versenyképességének területén. Mit gondolsz, mi tartja vissza a hazai cégeket a digitalizációban való jelentős fejlődéstől?
HE: Sajnos ugyanaz, ami a női-férfi egyenlőség erősítésétől is, és ez a nyitottság, a tanulás hiánya. Nem lehet abbahagyni a tanulást az iskola után, nem lehet megállítani a céget, amikor már megy és vannak ügyfelei, hanem akkor is fejlődésben kell gondolkozni. A Google-nál nagyon sok éven keresztül papoltam digitalizációról. Az egyik fő feladat az volt, hogy toljuk a magyar cégeket, kicsiket, nagyokat, a digitalizáció irányába, és elképesztő, milyen indokokat hallottam vezetőktől, miért nem való nekik: “ez így van jól, a mi ügyfeleink nem az interneten keresnek minket, stb”. Pedig a világ állandóan változik. Eddig telefon volt, most pedig internet van, már nem úgy kell gondolkozni, mint régen. Az oktatási rendszerünkben nem tanítják, hogy nyitottan kell hozzáállni az újdonsághoz, hogy kritikusan kell gondolkozni, hogy magunkat fejleszteni kell állandóan és hogy a kooperációban, másoktól tanulásban és másokkal való partnerségben kell gondolkozni, nem a vak egymás elleni rivalizálásban. Ahogy a természetben is, az él túl, aki hamarabb adaptálódik. A “mi tudjuk legjobban” hozzáállás még soha senkinek nem fizetődött ki, legalábbis nem láttam ilyet a történelem során, de itthon ez erős alap hozzáállás.
PARK: Melyek a legjellemzőbb sztereotípiák, amelyek lebontásával dolgozol – mindkét általad ismert témában, az esélyegyenlőség és a digitalizáció területén?
HE: Valamilyen módon hasonlít a kettő, és ez a múlthoz való ragaszkodás. A női-férfi szerepek is régről jönnek, de akkor megvolt az oka a kialakulásuknak. Kétszáz évvel ezelőtt még nem létezett fogamzásgátlás, így amint egy nő serdülő lett, elkezdett szülni, és az egész élete arra ment rá, hogy gyerekeket neveljen és életben tartsa őket. Így vált el régen a két nemi szerep, ki megy el dolgozni és ki marad otthon a gyerekekkel, ahol egyébként ugyanolyan kemény munkát végez a háztartásban. Akkor logikus volt ez a leosztás, de a nők ma már nem tizenkét gyereket szülnek, a bolygónk túlnépesedett és az egy-két gyerek mellett nyugodtan el lehet menni dolgozni. A múlthoz való ragaszkodás mellett pedig a változó jövő elképzelésének a hiánya is működik, ami szintén nagyon emberi dolog. Mindannyian úgy vagyunk kódolva, hogy ne tudjuk elképzelni, mi lesz 5-10 év múlva. De akik jobban látják a jövőt, mert le tudják küzdeni ezt a védekező mechanizmust, azok fel tudnak készülni. A digitalizáció és az egyenlőség is olyan dolog, amihez adaptálódni kell. Voltak a feketék is rabszolgák, és voltak a nők is rabszolgák otthon, de változik a világ, nem lehet ezeket a csoportokat örökké elnyomni, mert nem hagyják. A békéhez be kell őket fogadni és együtt kell velük működni. Ami érdekes, és meg lehet figyelni a nemzetek versenyképességének különbségében is, az az, hogy ez abszolút edukáció kérdése. Németországban, Angliában vagy Észak-Amerikában egészen más az oktatás, sokkal jobban koncentrál a kritikus gondolkodásra és a csapatmunkára és amire mindenki képes valamilyen szinten, hogy nézzünk előre és készüljünk fel a jövőre. Ezeket mind tanulással lehet fejleszteni.
Néha nevetgélünk az amerikaiakon, hogy minden óvodásnak azt mondják, “te is lehetsz az Egyesült Államok elnöke”, de itt van a kutya elásva. Mert ha úgy neveltek, hogy bármi lehetsz, és akármi is leszel, az jó lesz, csak csináld jól, akkor kapsz olyan társadalmat, ahol az újat befogadják, ahol az embereknek a fejlődésben van hite és nem a “ráérünk arra még, úgysem számít” attitűd dominál. Ezekben a társadalmakban is vannak problémák a világ komplex, a változás drasztikus éppen, de a munkával kapcsolatos attitűd továbbra is erősebb azokban a nemzetekben, ahol komolyan veszik az edukációt.
PARK: Melyek azok az attitűdök, amikben viszont komolyabb elmozdulást tapasztaltál az elmúlt egy-két évtizedben?
HE: A trend, ami megérkezett a világban, és segíti a változást, hogy rengeteg adat áll rendelkezésre. Amikor már nem a Bibliából, vagy más régi szövegekből kell következtetéseket levonni, hanem 8 milliárd ember mindennapi tevékenységéből származó, tudományosan vizsgálható adataink vannak arra, hogy mi történik: ez hozza a fejlődést. Az egyenlőség kérdése nemcsak azért kezdett érdekelni, mert a technológiában iszonyatosan kevés a nő. Hanem már akkor, amikor odakerültem, maga a Google is látványosan és komolyan foglalkozott vele, és ennek én is részese voltam. Két éven keresztül voltam az EMEA (Afrika, Európa és Közép-Kelet) régió női egyenlőségi csoport vezetője, ahol elkezdtem tanulni és egyre jobban megérteni a témát. Hogy a Google miért tette ezt – más nagy, progresszív cégekkel együtt –, annak pedig az az oka, hogy nagyon jól látták az adatokat. Nagy hatalom van a Google kezében, hogy szinte a világ összes adatát látja: egyértelműen bebizonyosodott számukra, hogy a sokszínű, összetett csapatok jobban teljesítenek, mint a homogén csapatok. Itt nemcsak a pénzügyi eredményekről vagy az innovációról van szó, hanem megfelelő szakértőkkel vizsgálják a pszichológia szerepét, a neveltetés szerepét, ahogy az okokat is, hogy miért sikeresebb egy vegyes csapat. Ezt nagyon mélyen és jól megértették, és azt is, hogy ahhoz, hogy mindig elöl maradjunk, nekünk is ilyen irányban kell változnunk. Részben ennek köszönhető, hogy nagyon sok más cég is megtanulta, ennek van értelme. Sok emberrel találkoztam, nagyvállalatok magas vezetői pozícióiban is, akik azt keresték, ők miért nem tudják úgy csinálni, mint a Google. Nyilván nem arról beszélgettünk, hogy “te legyél a következő Google”, hanem hogy fordítsuk le egy sikeres cég tudását és tapasztalatát a mi szintünkre, a mi országunkra, kicsiben. Fejlett helyeken és a jó magyarországi cégeknél is azt az adatot figyelik, ami bizonyítja, hogy mi működik hatékonyan. Ráadásul a fiatalok jobban hozzászoktak az adatokhoz, a technológiához és a sokszínűséghez is. Ők már egy sokkal színesebb világban tanulják az életet és a munkát. Az elmaradottabb országok, vagy a konzervatívabb emberek néznek visszafelé, és ragaszkodnak a status quo-hoz. Meg lehet próbálni megállítani a TGV vonatot, de sokkal jobb fölszállni rá és száguldani vele, mert a nagy változásokat nem lehet megállítani, a vonat elé fekvésnek rossz vége szokott lenni.
Adatok bizonyítják, hogy a vegyes, sokszínű csapatok jobb döntéseket hoznak
Kutatások szerint egyértelmű korreláció található egy menedzsment csapat sokszínűsége és az innováció sikere, a bevételek növekedése, a fogyasztók megtartása és elégedettsége, vagy a kollégák elégedettsége között. Jobb eredményeket érnek el azok a cégek, ahol a vezetőségben nők és férfiak, vagy más szexualitásúak, másfajta iskolai végzettségűek, vagy külföldiek is vannak.
Egy 2007-ben végzett tudományos kutatásban például 6,6 millió, 2000 és 2019 között megjelent orvosbiológiai tudományos cikket elemeztek egy algoritmus segítségével, amely a szerzők nemére tett következtetést a nevük alapján. “A kutatók megállapították, hogy a vegyes nemű csapatok jelentősen felülmúlták az azonos nemű csapatokat mind az eredményük újdonsága, mind hatás tekintetében. Egy hat vagy több kutatóból álló vegyes nemű csapat 9,1%-kal nagyobb valószínűséggel készít újdonságot jelentő cikket, és 14,6%-kal nagyobb valószínűséggel készít sokat idézett cikket, mint egy azonos méretű, azonos nemű csoport. Sőt, az újszerűség és a hatás előnyei akkor voltak a legerősebbek, amikor a csapatok nemi szempontból kiegyensúlyozottak voltak – vagyis egy három férfiból és három nőből álló csapat nagyobb valószínűséggel készített újszerű és sokat idézett kutatást, mint egy négy férfiból és két nőből álló csapat.”
A McKinsey tanácsadócég 2021-es elemzése kétszáz régiós nagyvállalat adatait vizsgálva megállapította, hogy ”azok a vállalatok, amelyekben a leginkább kiegyenlített volt a nők és a férfiak aránya a felsővezetésben, 26%-kal nagyobb eséllyel értek el átlag feletti nyereséget, mint azok, ahol a nemek aránya kiegyensúlyozatlanabb volt, vagy egyáltalán nem volt női vezető az igazgatósági tagok között.”
Kitűnő TEDx előadás a témában: Miért jó a nemek közötti egyenlőség mindenkinek – beleértve a férfiakat is | Michael Kimmel | TED előadások (angolul)
PARK: Ha az előttünk álló évre fókuszálunk, véleményed szerint mi lesz a szerepe 2023-ban a tech-óriásoknak, mi a felelősségük abban, hogy a helyes irányba fejlődjön a világ?
HE: Az információs forradalom, amit a technológia hozott, nagyon komolyan megváltoztatta a világot. Én is azok között vagyok, akik 10-12 évvel ezelőtt sokkal pozitívabban látták a transzparens információszerzés jelentőségét. Nem láttuk, hogy a gonosz ezt is ki tudja használni. A legtöbb mai társadalomnak hatalmas problémái vannak a gyűlölettel és a fals információkkal. Ezért pedig részben a technológia felelős, mert lehetővé tette, hogy nagyon gyorsan és nagyon hatékonyan osszuk szét az információt, és nemcsak a jó információt. Bárki, aki a kiberbiztonság területén dolgozik, tudja, hogy néhány konkrét ország felelős a sok fals információért, amiben a nagy technológiai cégeknek is van szerepe. Fiatal és naiv, gazdag amerikai gyerekek transzparensen dolgoztak a technológiával, és nem azon gondolkoztak, hogy ki fogja ezt kihasználni. Hát bizony pár diktátor ezt kihasználta, kihasználja. Sok kicsiben működő őrült is hatalmas kárt tud okozni, mert pont a technológia teszi lehetővé azt, hogy sokakhoz jusson el a dezinformáció, és erre nem készültek fel a technológiai cégek. 2016 óta kapják a pofonokat, hogy tegyenek valamit, de egyelőre nem voltak képesek jól reagálni. 2023-ban már hatalmas feladat lenne, hogy a dezinformáció ellen hatékonyabban tudjanak fellépni, de nagyon nehéz kifinomult rendszert létrehozni erre. Akkoriban dolgoztam a Google-nál, amikor az al-Khaida francia és angol újságírók lefejezéséről tett fel videókat a YouTube-ra. Ott voltam házon belül, amikor hatalmas probléma lett, hogy mit kezdjünk ezzel. Korábban azokat az egyértelműen gyűlölködő tartalmakat levettük, amire már volt precedens, mert nem lehet hagyni, hogy valaki egy vallás, vagy bizonyos csoportok ellen fröcsögjön. De a lefejezős videót miért vegyük le? Ezek a háborúról szóló hírek, ahogy a hírekben azt is bemutatjuk, ha valakin keresztülment a vonat. Viszont ha nem lenne platformja a “gonosznak”, a CIA körültekintő elemzéssel nem tudná azonosítani a helyszínt, hogy az amerikai kommandó ki tudja szabadítani a következő újságírót. Akkor tessék, hozd meg mint Google a döntést, hogy erkölcsileg és társadalmi szempontból mi a helyes. Kit vegyünk le, hol a határ, és ki dönti el, hogy hol a határ? Sokszor kaptam támadást a Google vezetőjeként, hogy micsoda felelősségünk, micsoda hatalmunk van, és jobban kéne döntenünk. De a Google vezetői ugyanolyan emberek, mint a többiek, és azt sem tudja senki megmondani, kinek mi a jó döntés, és ki fogja azt jó döntésként elfogadni. A szabad szólásjog egy nagyon nehéz és komplex terület.
PARK: Ha visszatérünk a magyar kkv-khoz és a fejlődési lehetőségeikhez: mire érdemes figyelniük, merre érdemes orientálódniuk 2023-ban a hazai cégeknek?
HE: A digitalizáció felé továbbra is, mindenképpen. Bármilyen tevékenységgel vagy iparágban dolgoznak, az egyik legfontosabb, ha fejlődni szeretnének, hogy megtalálják a leghatékonyabb módszereket. Ne a kötelező, de értéket nem termelő tevékenységekre fordítsák az idejüket, mint amilyen az adminisztráció, hanem a lényegi gondolkodásra, alkotásra, munkára. Minden mást, amitől nem lesz jobb a cégük, viszont ami nélkül nem tud működni, és ahol a technológiát lehet használni, ott gyorsítsák föl a folyamatot, egyszerűsítsék le, ne is kelljen rá gondolni. Koncentráljanak a bizniszre, hogy hogyan tudnak jobb szolgáltatást vagy terméket előállítani. A másik mai nagy probléma a dezinformáció mellett a technológia és közösségi média túlhasználatából adódó pszichológiai probléma, ami láthatóan a gyerekeinket, a következő generációt teszi tönkre. Kezd beigazolódni, hogy az ember kivonása a természetből nagyon rossz ötlet és nagyon veszélyes irány. Nem ülhetünk egész nap a szórakoztató technológia előtt, hanem ki kéne menni sportolni, találkozni kéne az emberekkel, beszélgetni és érezni őket, mert emberek vagyunk, és csak egymásból tudunk igazán építkezni. A kkv biznisz területén ez azt jelenti, hogy még közelebb menni a fogyasztókhoz, megtalálni bennük az embert, és azt szolgálni, annak tenni jót. Ha egy szolgáltatás vagy termék jót tesz az emberekkel, akkor az sikeres lesz.
PARK: A tech-óriások és a hazai kkv-k után: milyen személyes célokat fogalmazol meg saját magad számára 2023-ra?
HE: Ezekben a napokban (december utolsó hetében beszélgettünk – a szerk.) töltöm az időmet azzal, hogy lefektessem, mi lesz jobb jövőre és hogyan. Nekem az egyik legfontosabb a fizikai és mentális egészségem, amiért ötven fölött sokkal látványosabban meg kell küzdeni, mint korábban. A naptáramba előre be fog kerülni a sport, hogy egy héten öt nap futás, edzés vagy jóga legyen legalább. Munka szempontjából nagyon jó jelek láthatóak az én piacomon, ami a munkahelyi egyenlőség piaca. Egyre több cégvezetés látja be itthon is, hogy ebbe időt és pénzt kell fektetni. Mi ezeket a cégeket szeretnénk segíteni, hogy minél hamarabb megtegyék a lépéseket, aminek eredményeként több nő lesz vezető pozícióban, és a vezetői csoport kiegyensúlyozottabb lesz. Mert ez nemcsak a nők előnyére szolgál, hanem a férfiakéra és a gazdaság előnyére is. Nem szabadna félelemből tekinteni a témára, mert annak körülbelül annyi eredménye lenne, mint amikor az ipari forradalom idején a munkások elkezdték szétverni a gépeket. Amelyik cég hamarabb befogadja ezt, és sikerül úgy változtatni a kultúráját, hogy bárki, aki jól dolgozik, lehet sikeres, hogy a legrátermettebbeket választja ki vezetőnek, nem csak a férfiakat, ott jobb döntéseket hoznak, jobb termékeket állítanak elő, jobban ki tudják szolgálni a fogyasztóikat, akik boldogabbak lesznek. Nekünk azt mutatta meg az előző év is, hogy hatalmas erre az igény, és ugyan még nem látják a megoldást, még hezitálnak, de a trend itthon is erősen elindult. Ha a magyar cégek nem veszik ezt észre időben, akkor megint le fognak maradni, nemcsak a digitalizációban, hanem a csapataik és vezetőik minőségében is, ami nem vezet jóra. Úgyhogy arra biztatnám a kis és közepes cégeket is, hogy nézzenek körül a világban, mert a trendek nem véletlenül trendek: abba az irányba kell menniük nekik is, mert abba az irányba tart a világ.
by