Hőhullámlovaglás

válság

Micsoda egybeesés, hogy a Számlázz.hu PARK két kiemelt tartalma idén nyárra éppen a szünidei időszak, valamint a non-profitok digitalizációja volt.

Egybeesik egy gondolatommal: az idei nyár szerintem legfigyelemfelkeltőbb jelensége a többszöri és tartós extrém hőhullám volt, Európa-szerte is, de még Kínában is.

De hadd kezdjem egy sztorival.

Déli élet.

Athénban éltem néhány évet, még a görög válság időszaka környékén – nagyon érdekes volt megtapasztalni, hogy az üzleti és magánéleti mindennapokra, avagy az ÉLETre milyen hatással van egy lényegesen melegebb klíma. Különösen a hosszú, extrém hőmérsékletű nyári időszak.

Árnyékolás. A készülődés nem nyáron kezdődik. A legjobb hő a be sem jutott hő, ugyebár, árnyékolással, bezárkózással, sötétítéssel véded ki a fokokat még a kevésbé meleg időszakokban. (Meg persze építészeti megoldásokkal.)

Napi ciklus. Minden turista hamar észreveszi, hogy a napon belüli életritmus átalakul. Az, hogy a nap jelentős részében egyszerűen nyomasztó kint, szabadtéren tartózkodni, átalakítja az életvitelt. A “mozgás” átkerül a használható délelőtti és a lecsengő koraesti-esti időszakra. Ez például az üzleti találkozókra is hatással van. Vagy magánéletben a sportra – “Only lunatics run during the day” (“Csak holdkórosok futnak napközben!”), ahogy egy barátom fogalmazott. 🙂

Légkondicionálás. Energia- és költségigénye miatt a helyiek kevésbé építenek “mesterséges hűtésre”, sokkal egyszerűbb és praktikusabb a legmelegebb időszakokat jól elkerülni. Lásd nap közbeni bezárások, és koncentráltan hűtött helyek kihasználása.

Étkezés. Áttolódik az esti időszakra, gyors és könnyű ebédek vagy snackek, hosszú és társasági vacsorák. Ami megint erős változás a normál étkezés melletti üzlethez képest.

Öltözködés. A meleg sok szempontból megengedőbbé teszi a protokollt. Rövid ujj, sapka, napszemüveg, edzőcipők… bizonyos esetekben egyszerűen túl kell élnünk valahogy.

Miért mesélem ennyire részletesen?

Bécsben pontosan ilyenné kezdett válni az idei nyár. A déli klíma bekopogtatott. Először, de nyilván nem utoljára.

És érződött, hogy az emberi viselkedés is elindult hasonló irányba, mint ahogy a déliek élnek – ha egyes aspektusok még nyögvenyelősek is a szokatlanság miatt. Például, egyik legtanulságosabb megfigyelésem a ruhatárak kiforratlansága volt (nem ugyanaz nyaralni menni, mint nyári melegben mégiscsak business öltözetet összehozni, napokon át).

Szóval elindult egy változás, váratlanul erős belépővel, adaptálódási trend – a beszélgetéseinken a hőség spontán feljövő téma volt gyakorlatilag egész Európában a döntéshozóknál. Top-of-mind téma lett.

(Zárójel: Magyarországon bizonyos szempontból kevésbé látványos a változás – pontosabban mi könnyebben relativizáljuk ezt a területet, részben okkal, legalábbis nekem ez a percepcióm, és nem mennék bele.)

Evezzünk át az izgalmasabb területre: mi a probléma és hogyan tovább?

Mi a fő probléma ?

A klímaváltozás legnagyobb problémája az, hogy ott támad minket, ahol a legsérülékenyebb vagyunk: ellentétesen kellene cselekednünk jónéhány gondolkodási irracionalitásunkkal!

Sok “cognitive biasunk”, önkéntelen gondolati torzításunk van, ami borzasztóan nehézzé teszi a terület feldolgozását, a megfelelő döntést és a végrehajtást. Például:

  • A veszteséget jellemzően lényegesen fájdalmasabbnak érezzük, mint a hasonló mértékű nyereséget. A klímaváltozás kezelése, mint lemondások sorozata
  • Előnyben részesítjük a rövidtávú visszaigazolással járó akciókat a hosszú távon kifutó hatásokhoz képest.
  • Élesebben emlékszünk bizonyos típusú “dramatikus eseményekre”, mint a hosszabb periódust felölelőre. Érdekes példa az árvíz, a szárazság ellenében.
  • És persze a motivációink jelentős része eddigi tanulmányainkon, kapcsolatainkon és mindennapjainkon alapszik. Kényelem, megtérülés, közösség által elvárt, tanult egyenletek…
  • A személyes érintettség hiánya erősen inflálja a hatást. Azaz, ha nem mi vagyunk érintettek a szárazságban vagy erdőtűzben, akkor szörnyű, de mégsem építhető be az életünkbe semmiféle következmény. Nagyon kevesen változtatnak azonnal, ha nincsenek direkt módon kitéve a problémának.

Nem csak Te és Én a kérdés – hanem sajnos az össztársadalmi szint. Viszonylag szűk réteg az, aki ténylegesen közel racionálisan gondolkodik, vagy a saját jellemző irracionalitása kellő hajtóerővel viszi a klímaváltozás kezelésének irányába.

Ezért haladunk lassan a területen. Ezért találkozik üveges tekintetekkel és bezárt fülekkel rengeteg pozitív üzenet. Mi, emberek, nem tudunk mit kezdeni vele, ez nem nekünk és ösztöneinknek való.

Szóval, mi a teendő? Fő irányok.

Kezdem egy kis “viselkedési tudományi” alapgondolattal: a viselkedést nagyjából 3 irányból lehet változtatni: “kényszerítés”, “boost” (vagy növelés) és “nudge” (vagy noszogatás).

  1. Kényszerítés. Ez a legegyszerűbb, bizonyos szempontból: hozunk rá egy szabályozást, megtiltjuk, csak bizonyos formában engedjük, engedélyhez kötjük, stb. Ha ki nem játsszák. Főleg állami szinten (ld. CO2 szabályozások), de persze lehet bizonyos szabályokat vállalkozás szintjén kötelezővé tenni. Azaz az egyéni döntések opcióit lecsökkentjük a vélelmezett helyes irányba. Mondjuk tilos a műanyag zacskót ingyen adni.
  1. Boost. Ez az a módszer, amikor az egyéni tudásszintet növeled, hogy a másik megfelelő döntést tudjon hozni. Ennek része persze az előzetes edukáció, de a lényege, hogy valahogy a lényeges információk átadását és rögzítését próbáljuk segíteni. Nyilván ez a leghatásosabb módszer – de főként lassú, mint tanulási folyamat, másrészt az ellentmondó információk rontanak a hatásán. Ideálisan milyen jó helyen is lenne a közoktatásban a klímaváltozásra, és különösen a mikro szintű kezelésére való felkészítés  … és érezzük is egyből, hogy ez évtizedes program, legalább.
  1. Nudge. Azt hiszem, nincs rá jó magyar szó, bökdösés, noszogatás… Ez az a módszer, mikor olyan környezetbe helyezzük a döntést, hogy könnyebben szülessen megfelelő irányú akció. Lehet vele persze manipulálni is (ld. a szállásfoglaló oldalakon elterjedt nyomásgyakorló praktikák: “már csak 1 ilyen szállás”, “rajtad kívül még 5-en nézik”, stb), de megvan ennek a milliónyi korrekt felhasználása is, mikor az emberi irracionális viselkedéshez közelítjük az ajánlatainkat.

Ötletek az emberi irracionalitásra építésre.

Azt állítom, a klímaváltozás kezelésének sok aspektusa egyszerűen befogadhatatlan az emberek tömegei számára.

Gyakran előfordul viszont, hogy egy fő emberi motiváció mentén mellékesen van valamilyen más pozitív hozadéka egy-egy ajánlatnak.

Azaz a klímasemlegesség csak egy szűk kör számára (lehet még) elsődleges üzenet – a tényleges vásárlási, váltási motivációt más adja.

Tegyük fel, hogy az elektromos autózás kedvezőbb a klímának – ha megnézitek, milyen sztorikkal indokolják az elektromosra váltást a tulajdonosok, mire büszkék, gyakran más az elsődleges szempont. Olcsóbb fenntartás. Innováció. Presztízs. Füstmentesség és csend. Ja, és egyébként persze a klímát is védem.

Szerintem a klímaváltozáshoz kapcsolódó technológiák jelentős része hasonló felöltöztetéssel terjeszthető lényegesen gyorsabban. Nem elég, hogy lehetőséget ad a karbonsemlegességre (vagy más cél elérésére), hanem másik emberi irracionális elvárásokra is tudatosan rá kell menni – megkeresve, miben jelent előnyt még a váltás.

Például. 

A műanyag zacsik helyett a szövet lehet tartósabb, esztétikusabb, trendibb, valójában ezért választják.

Az itt Ausztriában már terjedő CO2 lábnyom feltüntetése (pl. bevásárlásokra), a konkrét számok kezelhetősége önmagában behúzza a “gamification” jellegre fogékonyakat.

A helyi termelővel érzett közösségért vásárolsz, de mellékesen a szállítási utat rövidíted.

Először csak egy kis célt, belátható időn belüli kifutással kitűzve mutatjuk meg a hatást.

És lehet még kényelem, presztízs, azonnaliság és egyediség érzet – különösen ezeknél jön be a digitalizáció szerepe. A digitalizáció extra lehetőséget ad szolgáltatások felépítésére és átöltöztetésére… ezért lehet hasznos ez számodra is, gondolatébresztőként. 🙂

Meg lehet lovagolni a hőhullámot is, sok gondolkodással és kísérletezéssel. Hátha mellékesen a nagyobb problémát is megoldjuk.

Érdekes a téma? Folytassuk? Van is esetleg kapcsolódó ötleted, vagy teljesen másképp látod? Minden visszajelzést örömmel…

ABILITYMATRIX, MANAGING PARTNER

Kiszely Laci az AbilityMatrix tanácsadócég társalapítója, fő tevékenységük vadonatúj és “elakadt” innovációk piacképessé tétele és piacra vitele.

Olvass még a témában