Covid + rendezvénypiac: a diszrupció anatómiája

covid-rendezvény

Egy kérdéssel kezdeném – vajon emlékszik-e még rajtam kívül bárki arra, hogy milyen volt 1983 környékén a Commodore 64-es személyi számítógép elektromos hálózati adaptere? Ha volt ilyened anno, de nem ugrik be, egy kép talán segít felidézni. Ha még sosem láttál ilyet, nos, örömmel mutatom be a Wedge (magyarul leginkább: Ék) fantázianevű tartozékot. Ék, ő pedig az olvasó.

Commodore 64-es személyi számítógép elektromos hálózati adaptere

Azt hiszem, én magam sem emlékeznék rá, ha pont megfelelő formája miatt oly sok órán keresztül nem melengettem volna rajta – időről időre váltogatva, mert jól felforrósodott – a talpaimat gépezés közben. Fogalmam sincs, hogy egy korát bőven megelőző, zseniális ergonómiai és user experience látásmóddal rendelkező formatervező alakította-e tudatosan így kicsit barátibbra az akkor még radikálisan újnak számító digitális élményt, vagy csak valamiért jó ötletnek tűnt pont ilyen alakban legyártani ezt a tápot.

Mindenesetre tökéletes volt: a kályhasut otthonossága és a cyberkorszak kezdete, egyben.

COVID-KORSZAK

Az elmúlt évben – mint gondolom mindannyian – én is a covid hatásait figyelgettem magamon, a családtagjaimon, és az iparágon, amiben tevékenykedem. (Egy dolog biztos: az elején még végig nagybetűkkel írtam a nevét, de mostanra már annyira meguntam, hogy kisemmizett Nemecsekként csupa kisbetűt érdemel.) A központi fogalom, ami nekem minden megfigyelt területről vissza-visszaköszönt, a kényszerdigitalizáció volt.

Személyes szinten a képernyővel töltött órák amúgy sem alacsony számának emelkedéséről küldte heti jelentéseit a telefonom. A március 12-én létrehozott „Online otthonoktatás” Facebook-csoport napok alatt nyolcvanezer fősre duzzadt. A rendezvényipar vezető szereplői pedig szinte vadnyugati hősökként kezdtek bele a virtuális események terra incognitájának feltérképezésébe. Jószántunkból nem ezt csináltuk volna, belekényszerültünk ebbe az irányba.

RENDEZVÉNYPIAC

Szinte már olyan furcsa, mint maszktalan szereplők által játszott filmet nézni a Netflixen, de ha visszagondoltok, a konferenciák terén az online megvalósítás lehetősége a pandémia előtt gyakorlatilag fel sem merült. Talán egyedül a TED lépte meg azt az akkor még borzasztóan vakmerőnek tűnő lépést, hogy a rendezvényein elhangzó szinte minden előadást később a YouTube-on is elérhetővé tett (mert miért vennének jegyet az emberek, ha majd online is megnézhetik!?). Amúgy ez nagyon bejött nekik, de még ők sem streameltek mindent élőben. Erre fel jön 2020 és a covid, és rövid bizonytalankodást követően hirtelen minden rendezvény arra kényszerül, hogy egy addig elképzelhetetlen irányba tegyen határozott lépéseket.

Mindez szép, de miért lehet érdekes azoknak, akik más területen dolgoznak, vállalkoznak? Szerintem a kényszerdigitalizáció az esemény- és rendezvényszervezés terepén nagyon jól modellezte azt, hogy mi történik, amikor egy diszruptív hatás az adott terület egyik központi értékét, jellemzőjét formálja át. Ráadásul a tanulási folyamatot ez esetben segítette az is, hogy a covid végig a fast-forward gombon tartotta egyik tüskéjét, így felgyorsítva nézhettük végig a folyamatot.

A rendezvények online platformra kerülésekor óriási hangsúly került a technológiára. Olyan cégek, akik addig labdába se rúghattak volna egy nagyszabású esemény megszervezésekor (vagy maximum arctalan alvállalkozóként biztosíthatták volna a fényt, hangot, videót) egyszercsak a nyeregben találták magukat. Ők tudták a leggyorsabban meggyőzően állítani, hogy egy fontos rendezvényt online platformon is le tudnak bonyolítani, így ők lettek az elsők akik élesben kísérletezhettek és így tanulhattak, fejlődhettek – és tudhattak referenciákat felmutatni. Első tanulság: a diszruptív hatást követően elképzelhető, hogy az addig nyertes “génkészlet” nem tud elég gyorsan alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez, míg az árnyékból előugorhat egy addig esélytelennek tartott vetélytárs, az éppen szükséges legkedvezőbb tulajdonságokkal.

ELMOSÓDÓ HATÁROK

A rendezvény-kényszerdigitalizáció során meghatározó fontosságú volt továbbá, hogy több tekintetben is elmosódtak a határok. Egy sikeres online rendezvény referencia-filmjét nemzetközi érdeklődők felé is relatíve könnyen el lehetett juttatni, így aki sikeressé vált saját országában, gyorsan terjeszkedhetett külföldön is. Az egyik legjobb technológiával dolgozó ilyen hazai ügynökség esetében ma már például felmerül a kérdés, hogy vajon a számtalan nemzetközi megrendelésük között jut-e elegendő idő és figyelem egy kisebb hazai projekt megvalósítására. Második tanulság lehet hát, hogy a diszrupció okozta változás olyan piacokat is megnyithat, amelyek addig elérhetetlennek tűntek.

A változás késői szakaszában a versenyben maradt, technológiailag stabil online rendezvényplatformok elkezdtek kicsit “széttartani”, az addigra már sztenderddé vált alapvető funkcionalitás biztosítása mellett különböző koncepciók mentén építkező extrákat ajánlva. Ezek között a leginkább vonzóak és sikeresek azok lettek, amik modellezni tudták azt, amit egy konferenciában – túl az elemi tudáscserén – igazán szeretünk. Kiderült ugyanis, hogy egymás után sorban folyamatosan szakmai előadásokat hallgatni meglehetősen megerőltető feladat, ha közben egy-egy szünet során nem tudunk a többi résztvevővel beszélgetni, ismerősökkel találkozni, networkölni. Harmadik tanulság lehet így az, hogy a diszruptív átalakulás legintenzívebb szakaszaiban is érdemes a vevők, ügyfelek legfontosabb (nem vélt, hanem valós!) igényeire koncentrálni, és saját adaptív stratégiánkat ezek mentén alakítani.

A covid eredményezte kényszerdigitalizáció eddigi története a rendezvényiparban a diszrupció anatómiáját mutatja. Sokat lehet belőle tanulni, nem csak covid esetére. Szerintem a legfontosabb, hogy – mint a C64 tápjának esetében is kiderült – érdemes a masszív technológiai alapozás mellett a változás folyamatába a humán tényezőket is integrálni. Legyen az akár kényszer-, akár sima digitalizáció, amiről beszélünk.

KOMPÁNIA, alapító

Nyolcéves korában családi körben kijelentette, hogy sosem lesz főnöke, amiért akkor és ott elnéző vállonveregetéseket kapott, mondván, hogy majd megköti a gyerek az életben a maga kompromisszumait. Negyvenhat évesen visszatekintve kimondhatja, hogy legalább ez az egy gyerekkori álma megvalósult – örök vállalkozóként az online kommunikáció területétől a felnőttoktatáson és a TED-es rendezvények szervezésén keresztül jutott el a KOMPÁNIA szervezéséig, mely mára egy nemzetközi szinten működő Conversations & Speaker ügynökség.

Olvass még a témában