Visszatérnek az Alapítók! Korábban a kezdetekről és a jelenről faggattuk a Számlázz.hu, a Riport, a SMARTBooks, és az Innonest létrehozóit (1. rész, 2. rész, 3. rész), de a jövőképüket csak most, a sorozat záró epizódjában árulták el. Melyek most a digitalizáció éllovasainak legsürgetőbb feladatai? Mit látnának szívesen a jövőből? Milyen célokat fogalmaznak meg a maguk számára? Sikeresnek tartják magukat egy olyan digitális ökoszisztéma szolgáltatóiként, amelyet összességében már hazánkban korábban elképzelhetetlen mennyiségű, félmillió (!!!) vállalkozás használ?
Kivételes rendszert hoztak össze ezek a cégek (az alapítók és csapataik), ezért adta magát a feltételezés, hogy akik a legtöbb munkát és gondolatot beletették mindebbe, nem fognak szerénykedni saját sikereik értékelésében. Rákérdeztünk, és ez a kísérlet is sikerrel zárult!
1. Mennyire vagy elégedett az eddig elért eredményeiddel?
Regász Imre, a Számlázz.hu társalapítója (szokásához híven) csattanós és meglepő választ adott a kérdésre:
“Maximálisan elégedett vagyok, minden korábbi elképzelésemet sikerült felülmúlnom :-)”
De miért is meglepő egy ilyen válasz? Miért is olyan ritka, hogy időnként megveregessük a saját vállunkat…? Szerencsére találunk még a csapatban hasonlóan pozitív önképpel rendelkező “alkotót”, Stygár László (Számlázz.hu) személyében:
“A magam részéről nagyon-nagyon elégedett vagyok azokkal az eredményekkel, amelyeket kezdetben az alapítókkal, majd a – túlzás nélkül mondhatom – zseniális csapattagokkal együtt elértünk. És itt elsősorban nem a majdnem-félmillió (2021 júliusi adat) magyar vállalkozóra gondolok, hanem arra, ahogyan a Számlázz.hu átformálta ezeknek a vállalkozóknak a mindennapi munkavégzését. Az e-számlázás, az autokassza, a bankkártyás fizetés pár-kattintásos bevezetése (és még sorolhatnám) alapjaiban tette gyorsabbá, hatékonyabbá és hibamentesebbé a mikro-, és kisvállalkozók mindennapi munkavégzését. Sőt, valójában mára már a közép-, és nagyvállalatokét is…”
Pozitív önkép (vagy nevezzük inkább úgy, hogy eredmény-kép) tekintetében Schramm Károly (SMARTBooks) is “beállt a sorba”, de azért tesz egy apró kiegészítést az önkorrekció jegyében, amiről egyébként már a sorozat korábbi darabjában is beszélt:
“Összességében elégedett vagyok.
Mindig lehetne több, jobb, és az ember, főleg, ha vállalkozó, mindig a jövőbe tekint, és látja az újabb lehetőségeket, kihívásokat. Emellett látja az elkövetett hibákat, amik nélkül előrébb tartana, de nem szeretem az ilyen gondolatkísérleteket. Ilyenkor sokkal inkább az szokott eszembe jutni, hogy mennyire jó, mennyi mindent tanultam az elmúlt években.”
Hasonlóképp gondolkodik Berta Róbert (Innonest), aki több idődimenzióban párhuzamosan vizsgálja a siker kérdését:
“Ha elégedettség tölt el minket és csak azzal foglalkozunk, hogy ‘de jó nekünk’, megragadunk egy szinten. Minden szintlépés után tegyük kicsivel magasabbra a lécet annál, mint amit elképzelünk, hogy teljesíteni tudjuk. Ez jobban motivál, és kihozza belőlünk a lehető legjobbat. Nem mondom, hogy elégedetlen vagyok, de szeretek előre nézni, és próbálok mindig a következő lépcsőfokra fókuszálni.
Mondhatnánk hogy Kristó Zoltán (R!port) nem értette pontosan a kérdést, de valójában a benne foglalt fogalmat emelte filozófiai boncolás tárgyává, egészen a taoista megközelítésig jutva vele:
“Nem vagyok sajnos üzleti értelemben túlságosan eredményorientált, vagy sokszor nehézkes számomra értelmezni az eredményt. Arra így rájöttem, hogy az eredmények és az ezzel kapcsolatos érzések elég mulandóak, ugyanakkor egy vágyott teljesítményhez vezető út eléggé boldoggá tesz.”
2. Mit tekintesz sikernek: ahol most tartasz, azt például sikernek érzed? Miért?
Stygár László pazar történetet hoz válaszul: “Érdekes kérdés. Tizenpár évvel ezelőtt, amikor még egy alsó-középkategóriás dízel autót használtam azon ritka alkalmakkor, amikor nem biciklivel közlekedtem, szóval valaki jóindulatúan – de picit lesajnálóan – megjegyezte: nem vagy valami sikeres ember. Akkor zsigerből ennyit válaszoltam: mércéje válogatja. Ma is ezt tartom: a siker fogalma nagyon is szubjektív… sikeres az a kiégett informatikus, aki Badacsonyban nyit bio-levendulakertészetet, és az a hölgy is, aki három vagy több gyereket nevel. De a startupper is, aki évekig dolgozik éjjel-nappal, míg a termékét mérhető mennyiségű ügyfél kezdi el használni. Főleg ha önerőből teszi ezt, és nem más (befektetők) pénzéből (nevet). A sikeresség elsősorban a saját vágyaink, álmaink és céljaink elérésén és legfőképp megélésén múlik. És hát emiatt (is) valójában magánügy.
Én sikeresnek érzem magam, mert sokkal többet „értünk el” a Számlázz.hu-val, mint azt eredetileg gondoltuk, és ez az én mércémmel mért sikersorozat abszolút folytatódik tovább. Ma már közel negyven ember dolgozik Magyarország (szerintem) legszuperebb munkahelyén – csapatként, bízva egymásban, és építve egymás munkájára. A magánéletemben is szinte mindig Számlázz.hu-s számlát kapok amikor vásárolok, sok-sok pozitív/hálás visszajelzéssel. Számomra ez a siker. Ja, és az autó: ha autóba kell ülnöm, akkor ma is ugyanannak a márkának ugyanazt a modelljét használom, csak újabb kiadásban.”
Ahogy korábban előkerült, Schramm Károly is osztja azt a véleményt, hogy sokkal többen örülhetnénk saját sikereinknek:
“A siker jelentéséről és megéléséről könyveket töltenek meg, ezért nem kezdenék hosszas fejtegetésbe. Az szerintem siker, ha elégedettek vagyunk azzal, amit elértünk. Szerintem ma ezt kevesen élik át, pedig ez a legfontosabb. Legalább olyan fontos, hogy ma elégedettek legyünk az eredményeinkkel, mint hogy a korábbi célkitűzéseink teljesüljenek, mert például belül és kívül is rengeteg minden változhat menet közben.”
Regász Imre még az útközben felmerült problémákat is a siker részeként látja: “Sikernek érzem, hogy 500 ezer vállalkozás használja a Számlázz.hu-t. Sikernek érzem azt is, hogy mennyi probléma adódott az elmúlt 15 évben, amik nagyon nagy részét meg tudtuk oldani.”
Az alapítói csapat legifjabb tagja már tudja, hogy amit most megél, azt szeretné kiterjeszteni a későbbiekre is. “Szerintem a siker kulcsa, hogy kövessük a szenvedélyünket. És igen, sikernek érzem, amit eddig elértem, és bízom benne, hogy a jövőben sikerül még nagyobb sikereket elérni.” – mondta Berta Róbert.
“Siker nekem az, amikor azt csinálhatom, amit szeretek. Most azt csinálom, amit szeretek.” – ez pedig Kristó Zoltán válasza, és ez az, amihez nincs is mit hozzátenni.
Tekintsünk akkor kicsit előre, és nézzük meg, hogy mindezek után hogyan extrapolálnak a PARK-alapítók!
3. Milyen céljaid vannak a következő 5 évre?
A papírmentes vállalkozások digitális eszköztárát fejlesztő Innonest alapítójához, Berta Róberthez legendásan közel áll a motorsport, nem véletlen tehát, hogy egy versenyző ugrik be nekik a kérdés hallatán: “Egy Michael Schumacher idézet jut eszembe: ‘Cél legjobbnak lenni a legjobbak között.’ A lehető legtöbb vállalkozásnak segíteni az ügyvitelének lebonyolításában.” – foglalja össze röviden a következő ötéves tervet.
Stygár László éppen 16 éve dolgozik következetesen a Számlázz.hu fejlesztésén, és nagyon úgy tűnik, hogy még mindig nem unja. Bár a feladatkörök változnak, de a következő időszakban sem tervezi, hogy a lényegtől elmozdulna:
“Jó kérdés! (nevet) A Számlázz.hu története nem csak folytatódik, de újabb „oldalágakat” növeszt: autokata, QUiCK, Innonest, SMARTBooks, és még sorolhatnám. Szeretném azt hinni magamról, hogy észreveszem, ha bizonyos feladatokat nálam jobban képes megoldani valaki, és átadom neki a kérdéses feladatkört. Valójában ezt több éve folyamatosan „csinálom”, hiszen kezdetben például a teljes ügyfélszolgálatot én „vittem” – ma már azonban gyakorlatilag nélkülem zajlik minden. Tegyük hozzá: nagy örömömre, és sokkal magasabb színvonalon, mint én valaha is képes voltam erre. De hogy a kérdésre válaszoljak: nehéz lenne elszakadni a digitális termékfejlesztésről, és egyelőre nem is tervezem ezt.”
Kollégájával szemben 16 év után Regász Imre már kicsit kijjebb húzni a fejét a kódból, de nem túl messzire: “A napi operatív munkából elmozdulnék a tanácsadói, szakértői irányba.”
A PARK-ban a SMARTBooksot képviselő Schramm Károly nemcsak szakmai, hanem magánéleti szempontokat is megfogalmaz:
“Nagyon egyszerűek a céljaim, de nem könnyűek. Szeretném, hogy a SMARTBooks és a SMARTFRONT továbbra is folyamatosan fejlődjön, és öt év múlva is ugyanilyen jó munkahelyként, minél több minél elégedettebb ügyféllel, sikeresen működjön. Ugyanilyen fontos, hogy a családommal boldogan éljünk, és velük is minél többet lehessek együtt. Nemrég olvastam, hogy az emberek a céljaikat és vágyaikat gyakran összemossák. Sokat kell tenni érte, hogy mind a két célkitűzés teljesüljön.”
Kristó Zoltán szintén holisztikusan szemléli a jövőt, és a munka-magánélet egyensúlyt is figyelembe veszi a tervezgetés során, épp annyi figyelmet szentelve a családja, mint a szoftverek fejlesztésének:
“Nagyon elmaradtam az utódlás kérdésében és ez igaz mind biológiai, mind az üzleti életben, ezeket szeretném a helyére tenni. Nagyon szeretnék megtanulni kódolni, de szerintem ez nem fog beleférni.”
Sok sikert kívánunk mindehhez, miközben beletekintünk a következő varázsgömbbe: azok TODO-listájára, akik a magyarul elérhető digitális eszközök megteremtéséért és fejlesztéséért, a vállalkozók rendelkezésére bocsájtott okos automatizmusokért felelnek.
4. Milyen sürgős feladatokat látsz a hazai digitalizáció éllovasai előtt?
“Erről a kérdésről adatvédelmi és adathoz való jog területei jutnak eszembe – kezdi Kristó Zoltán a felsorolást –, de ugyanúgy megemlíthetném a kollaborációt. Nagyon le vagyunk maradva szerintem mindannyian az ügyfél igényeinek középpontba helyezésével, főleg igaz ez a B2B szegmensre. Óriási kihívás az, hogy a felnövekvő generációnak hogyan tesszük érdekessé a munka világát, és úgy érzem, ezt a csatát már szinte teljesen elvesztettük, ezen kellene kicsit fordítani.”
Schramm Károly apró lépésekkel haladna, és az egyszerű “csak próbáld ki!” aránylag befogadható üzenetével kezdene:
“Elsősorban a további kitartó edukációt. Gyakran meglepődöm, hogy milyen – számunkra – egyértelmű előnyöket is milyen nehéz megmutatni, rávenni egy viszonylag egyszerű változtatás kipróbálására sokakat.”
Szintén az edukáció szerepére hívja fel a figyelmet Berta Róbert:
“Megértetni a vállalkozókkal, hogy miről is szól a digitalizáció. Úgy látom, hogy a magyar vállalkozások nagy része még nem érett a digitalizációhoz, nem látja át, hogy pontosan mi is ez. Úgy vannak vele, hogy papíron elvoltak eddig is, minek a számítógép… Nem érezni rajtuk az akarást, hogy egy kis időt szakítsanak arra, hogy megnézzék, mennyivel lennének könnyebbek a vállalkozása hétköznapjai. Őket kellene jobban felkarolni,és segíteni nekik abban, hogy ezt megértsék. Szuper lenne, ha belátnák, milyen jó lett volna, ha eddig is így csinálják!”
Hasonlóképp van ezzel Stygár László is, aki konkrét kutatási eredményekkel is alátámasztja valamivel optimistább mondanivalóját: “A Digiméter felmérése szerint a magyar vállalkozások nem állnak túl jól ezen a téren – bár a járvány teremtette kényszer és a Számlázz.hu által kínált lehetőség találkozása sokat javított a helyzeten. Valójában nem az a lényeg, hogy sürgős-e, hiszen ezt a fejlődést (mint bármelyik fejlődést) nehéz siettetni.
Én azt várom, sőt kérem a magyar vállalkozásoktól, hogy soha ne gépeljenek be olyan adatot, ami elektronikusan már rendelkezésre áll, és ha különböző rendszerek képesek egymással kommunikálni, akkor ne kézzel, vödörszám hurcibálják a CSV fájlokat, hanem hagyják működni a felépített automatizmusokat.
Ez egy gondolkodásmód, viselkedésmód, amiről a Számlázz.hu is és a Számlázz.hu PARK is beszél… Leginkább az autokassza (banki tranzakciók automatikus letöltése) bekapcsolásának örülnék, mert ez tényleg pár kattintással aktiválható, és amit a vállalkozók és a könyvelők eddig a banki tranzakciós adatokkal voltak kénytelenek művelni, az tényleg skandalum.”
Regász Imrének még egy fontos szempontot ad hozzá a hosszú sorhoz, amiben muszáj felzárkózni, de szintén az edukáció szerepét hangsúlyozza: “Az adathalászat azért működő iparág, mert az emberek nem ismerik fel ezeket a leveleket, tanítani kell őket.”
5. Mit gondolsz a külföldi terjeszkedésről a saját vállalkozásod szempontjából?
Számos induló vállalkozás (amint túljutott némi automatizációs kihívásokon, és már van lehetősége a terjeszkedésen töprengeni), külföld felé kacsingat. A PARK-ban is publikáló üzleti tanácsadónak, a Számlázz.hu stratégiájáért is felelős Kis Ervin Egonnak határozott véleménye, hogy amíg a hazai piacon van hova nyújtozkodni, addig nem érdemes ezt a költséges és rizikós lépést megtenni. Főleg abban az esetben, ha egy valódi “hungarikum” a területünk!
“Nem hiszem, hogy egy magyar számlázó, amely a magyar jogszabályok dzsungelén szocializálódott, sikeres lehet külföldön. Egyébként is, ott teljesen más szabályok uralkodnak – akár nyugatra, akár keletre indulsz. A nyelv, a vállalkozási kultúra, a beidegződések egészen mások, és főleg számunkra ismeretlenek. Lehet számlázóval külföldre menni, de az nem sokban különbözik attól, mintha külföldön autókölcsönzőt vagy társkeresőt indítanál: semmit nem számítanak az itthoni számlázási piacon szerzett tapasztalataid vagy sikereid. De persze ez csak az én véleményem, és abszolút elfogadom bárki más ezzel ellentétes véleményét is.” – Stygár László, és alapítótársa, Regász Imre véleménye ebben tökéletesen egybevág:
“Ezt a kérdést többször körbejártuk, Magyarország speciális a számlázás szempontjából, a számlázási szabályok szigorúsága és az adóhatóságtól való tartás miatt. Például svájci kisvállalkozó ismerősöm mesélte, hogy ott hogy mennek a dolgok. Az biztosan látszik, hogy mondjuk nyugatabbra máshogy kell felépíteni az egész rendszert, mert egészen mások a motivációi arrafelé a vállalkozóknak amikor számlázót választanak, mint nálunk.”
Ugyanilyen motivációk működnek a R!port Applications-nél is, de Kristó Zoltán tarsolyában van olyan termék, amivel megérheti a határátlépést tervezni: “Három szolgáltatásból kettő az, ami esetén egyáltalán gondolkodhatunk külföldi terjeszkedésben. Nagyon komoly szervezeti és gondolkodásbeli változáson kell átmenjünk, hogy ezt a két terméket külföldre is eljuttassuk, aminek egyrészt gátja vagyok én is, másrészt az a kényelem, hogy egyre valószínűbb, hogy jövedelmező üzletet tudunk/tudtunk létrehozni szolgáltatásainkkal itthon is.
A külföldi terjeszkedéshez már valódi jó értelemben vett startup gondolkodás szükséges, amire én például sajnos teljesen alkalmatlan vagyok. Amíg nem találunk (nem talál ránk) egy megfelelő ember, csapat, aki tud ebben a közegben is értelmesen és humánusan értékteremtően gondolkodni, addig bárhogyan is szeretném a külföldi terjeszkedést, valószínűleg nem fog menni. De a QUiCK-kel azért jövőre a régióban megpróbáljuk:)”
A SMARTBooks szempontjából Schramm Károly a jövőben szintén el tudja képzelni a “multisodást”, de csak bizonyos feltételekkel: “Többször felmerült már a külföldi terjeszkedés, és középtávon reálisnak is látom. Most viszont elsősorban itthon szeretnénk tovább fejlődni és terjeszkedni, mert egy nagyon robusztus hátország nélkül szerintem nem érdemes külföldre menni.”
Lássatok csodát, a PARK alapítói ennyire egységes elgondolásokat osztanak: az Innonest sem holnap hódítja meg Amerikát. Berta Róbert így gondolkodik erről: Szerintem erről felesleges mindaddig beszélni, amíg a hazai piacon nem növi ki magát egy vállalkozás. Mi a következő három évben még biztos, hogy nem fogunk külföldi piacra lépni. Nem mondom, hogy nem merült fel, de ehhez még korán van.
6. Mit kérdeznél egy jövőbeli magadtól, ha egy időkapszulát használhatnál ehhez?
Kedves Olvasó, ha van kedved, magadnak is tedd fel ugyanezt a kérdést, sőt, akár írd is le magadnak valahova, ahol megtalálod, hátha segítesz “idősebb testvérednek” egy bizonyos időpillanatban! 🙂
Berta Róbert mit kérdezne jövőbeli önmagától? “Talán azt, hogy piros 16 vagy fekete 15….:)
Vagy a jövőbeli trendeket: mire lesz szükségük az embereknek 5-10 év múlva? Minimálisan sejtjük, van egy megérzésünk, hogy milyen irányba haladunk, de bármi történhet. Látjuk a covid példáját, ami jól keresztbe húzta az ember számításait, le kellett térni az útról, amit kijelöltünk magunknak.”
Valószínűleg többeteknek a szerencsejátékok ugrottak be, mindenesetre Schramm Károly szintén erre asszociált: “A jövő heti lottószámokat 🙂 Komolyan, nem tudom, szeretem így a jövőt, kiszámíthatatlanul, ettől igazi az élet.”
Stygár László nem is kérdezne, kérne egy leendő Stygár Lászlótól, méghozzá a korábbi tapasztalatai alapján: “Időkapszulával azt kérném a jövőbeli önmagamtól, hogy álljak meg egy fél napra, és gondoljam végig, sikerült-e megőriznem a józan eszemet (nevet). Jó irányba haladok? Egyáltalán: haladok-e? Vagy kell-e haladnom? Van értelme? Nem kapott-e a hátára valami trendi hullám, és már nem is arrafelé tartok, amerre mennem kellene? Persze nyilván azért írok ilyeneket, mert visszanézve a Számlázz.hu eddigi 16 évére ezt látom a legnagyobb veszélynek. Megtartani a fókuszt azon az úton, amelyen elindultunk, és amerre menni érdemes: okos, baráti emberekkel dolgozni együtt a vállalkozói szektor idegölő, rabszolgajellegű munkáinak automatizálásán, felszabadítva ezzel a világ legértékesebb erőforrását, a gondolkodó/vállalkozó embert.”
A Számlázz.hu abban is speciális vállalkozás, hogy gyönyörűen számosítható a sikere, percről percre. Ennek megfelelően faggatná a jövőt Regász Imre: “Ez nekem nagyon nehéz kérdés 🙂 Az attól is függ hány év múlváról van szó. De mondjuk ez egy érdekes kérdés lehetne: Mennyit mutat a számláló felül a Számlázz.hu nyitóoldalán? :-D”
Kristó Zoltán pedig azt kéri számon magán, amit jövőbeli céljai között (magánéletével kapcsolatban) megfogalmazott: “Volt időd venni a tengerhez közel valami kis vityillót és ki is használod rendesen?”
Érdekel az első három rész, a PARK-szereplők indulásáról, a fejlődésük és növekedésük körülményeiről, buktatóiról, örömeiről? Olvasd el a sorozat többi részét is:
by